Adventi
várakozás az Ószövetségben I.
·
1Móz
3:15
"Ellenségeskedést
támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a
fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod."
Luther Márton, a nagy reformátor szerint
“ez az első vigasztalás, minden kegyelem
forrása és minden ígéret kútfeje.” Az 1Mózes 3:15-ben kapott ígéret óta
Isten népe az “asszony magvát”, a megígért Messiást, a Szabadítót várta, aki
majd az ősi kígyó fejére tapos. Az ÚR itt arról beszél, hogy az “asszony magva”
(utóda, leszármazottja) eltapossa a kígyó fejét. Összezúzza elnyomóját, és
visszafordítja az átkot. Ő maga is halálos sebet kap, miközben beszakítja a
kígyó koponyáját. Ádám hozzáállását ennek az ígéretnek a reménysége változtatta
meg. Lesz majd egy csodálatos születés. A születendő gyermek nagy árat fizet
ugyan, de halálos csapást mér a Sátánra. Összezúzza a kígyó fejét, miközben ő
maga is megsérül. Itt kapunk először ígéretet a Messiás-gyermek születésére, és
ez mindent megváltoztat. Ádám, miközben a szörnyű ítélettől szenved, tudja,
hogy az ÚR a történtek ellenére sem fordult ellenünk, hanem még mindig értünk
van. Ádám, akit a halál sötét valósága vett körül, Krisztus miatt mégis
megláthatta az élet reménységét.
·
1Móz
9:11-13.
"Szövetségre lépek veletek, és
semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld
elpusztítására. Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én
szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel,
örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek,
melyet én a világgal kötök."
Az özönvíz után Isten mondta ezt Isten
Noénak és családjának. A “szövetség”olyan ígéret, amely a hűséges szeretetre
épül. Isten megígérte, hogy soha többé
nem borítja el özönvízzel az egész földet. És jelet is csatol ígéretéhez.
Ígéretének jele a szivárvány az égen. Kit akar emlékeztetni Isten? Ha mi
emlékszünk Isten ígéretére, az jó. De az igazi biztonságot az jelenti, hogy
Isten emlékszik a velünk kötött szövetségére! A jel egy ív. Mégpedig harci ív:
az íj íve, amiből nyilat lőnek ki. Halált osztó eszköz íve. Az élet ígéretéhez
egy ilyen halálos eszköz jelét kapcsolja Isten. Az volna, ha a nyíl ránk
szegeződne. Akkor fenyegetésnek is vehetnénk. De nem az. Az íj íve nem felénk,
hanem az ég felé irányul. A világ nem lett jobb hely az özönvíz óta. Az emberi
szív továbbra is romlott maradt. A föld azóta is tele van erőszakkal. És Isten
azóta is haragszik a bűnre. Ki fogja lőni az ítélet nyilát. A gonoszságot nem
nézi tétlenül a jó Isten. De a nyíl nem belénk fúródik. Hanem a Fiú Isten szívébe.
Isten így tartja meg az élet ígéretét. Nem akasztja szögre a bűn elleni harc
fegyverét. Nem nézi mosolyogva a gonoszságot. Nem tesz úgy mintha nem
számítana. Továbbra is harcban áll a bűnnel. De az ítélet nyilát nem ránk lövi
ki. Krisztus viselte el helyettünk a kereszten a mennyből érkező halálos
lövést. Legközelebb, amikor szivárványt látsz, ne csak a színekben gyönyörködj.
Döbbentsen meg a szeretet.
·
1Móz
12:1-3.
"Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj
el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok
neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás
leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer
áldást a föld minden nemzetsége."
Az 1Mózes 3:15 óta érvényben volt Isten
ígérete a megígért Messiásról, aki az asszony utóda lesz. Az utód kettős
jelentéssel bír. Isten egy bizonyos gyermeket ígér – az eljövendő Messiást,
Krisztust. Általános értelemben pedig valakinek a leszármazottait jelent.
Amikor a Bibliában megismétlődik az utódra vonatkozó ígéret, mindenütt megmarad
ez a kettős jelentés. Ábrahám lesz a mennyből jövő áldás következő csatornája. Ezentúl
Ábrahám utódján keresztül érkezik Istentől minden áldás és ígéret a földre. De
kicsoda Ábrahám utódja? A magas rang magát az isteni közvetítőt illeti meg.
Csak a megígért Messiásé, Krisztusé lehet az “Ábrahám utóda” cím. Egyedül Ő
Isten minden áldásának közvetítője. Erre a következtetésre jut Pál apostol is: “Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az
ő utódának. Nem így mondja az Írás: ‘és az ő utódainak’, mintha sokakról
szólna, hanem csak egyről: ‘és a te utódodnak’, aki a Krisztus.” (Gal 3:16).
Ábrahám utóda Jézus Krisztus. Ő az egyetlen, aki be tudja váltani azokat az
ígéreteket, amelyeket Isten Ábrahám utódán keresztül ígért a világnak. Aki
áldott akar lenni, annak az Ő oltalma alá kell jönnie.
1Móz
22:11-14.
"De amint kinyújtotta Ábrahám a
kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala a
mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne
nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy
istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. Akkor
fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál
fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl
égőáldozatul a fia helyett. Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az
ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés."
Izsák az “egyszülött” szeretett fiú,
akit az apja készül feláldozni Istennek egy hegyen, Jeruzsálemen kívül,
engesztelő áldozatul. Ez a fiú megmenekült, utódai pedig ettől kezdve Isten
Bárányát várták. Még azt is tudták, melyik hegyen fog róla Isten gondoskodni. Izsák
Ábrahám megígért utóda, sőt Ábrahám “egyetlenegye”, akit szeret. De Izsák az,
aki Krisztus előképe – Ő Ábrahám megígért utóda. És – úgy tűnik – őt kell
engesztelő áldozatul odaadni. A Morijjá hegye ugyanaz a hely, amelyre később a
jeruzsálemi templom épült. Itt van tehát az “egyetlenegy”, az “egyszülött”
szeretett fiú, akit az apja készül feláldozni Istennek egy hegyen, Jeruzsálemen
kívül, engesztelő áldozatul. Az apa viszi az ítélet eszközeit: a tüzet és a
kést, a fiú viszi a fát, úgy gyalogolnak fel a hegyre. Izsák megkérdezi apját,
hogy hol van az áldozati bárány? Ezen a napon Isten egy kost adott, hogy Izsák
helyettes áldozata legyen (13. vers). Ábrahám viszont azt prófétálta, hogy
Isten majd áldozati bárányról gondoskodik. Ő is, és az őt követő generációk is
Isten Bárányát várták; Isten egyetlen, szeretett Fiát, Ábrahám utódát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése