Az utolsó ítélet

APOSTOLI HITVALLÁS MAGYARÁZATA (8.)

„onnan jön el ítélni élőket és holtakat.”

„inde venturus est iudicare vivos et mortuos;”

Az utolsó ítélet

Olvasmány: Lk 21:7-18,25-28.

„Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és egek tartóerői megrendülnek: akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.”  Mt 24:29-31.

Az Apostoli Hitvallásnak ahhoz a mondatához érkeztük el, amely sokak számára a legijesztőbbnek tűnik. Sajnos az idők során sok hamis tanítás és a fantázia világába tartózó képzelgés társult Jézus visszajöveteléhez és az utolsó ítélet kérdésköréhez. De a világirodalom, a zene és a képzőművészet számtalan értékes darabját is felvonultathatnánk annak szemléltetésére, hogy a végidők és az utolsó ítélet kiszínezésében szinte versengtek egymással a művészek. Különösen olyan korszakokban, amikor az emberiséget súlyos csapások érték: járványok, természeti csapások, éhínségek. A költök, festők és zeneszerzők fantáziáját megmozgatta az apokalipszis, a végső dolgok leleplezésének ábrázolása. Énekeskönyvünkben is találhatunk egy ilyen dicséretet, amely a középkori embernek ezt a végítéletet váró gondolkodását szemlélteti: „Jön a harag napja lánggal, végez majd a rossz világgal” (363. dicséret). Kétségtelenül igaz, hogy ha végítélettel kellett fenyegetni a világot, akkor a művészek mellett nem maradtak le a teológusok és a lelkészek sem. Az erkölcsi hanyatlások és nagy társadalmi változások, világtörténelmi krízisek idején előszeretettel veszik elő az utolsó idő témáját és fenyegetik a hallgatóságukat vele. A szektáknak pedig ma is kedvenc témája a világ vége és az utolsó ítélet, mert ezzel próbálják híveiket lelki terror alatt tartani vagy éppen magukhoz csábtani. De a hitetlen világot is izgatja ez a kérdés, ezért van tele a média olyan filmekkel és könyvekkel, amelyek a természeti katasztrófák és az utolsó idők borzalmait dolgozzák fel. Ebben a helyzetben jogos a kérdés, hogy mi, hívő emberek mit tartsuk az utolsó ítélet kérdéséről?

Ma azt látom, hogy nagyon sok hívő ember szinte immunissá vált az utolsó ítélettel kapcsolatban.

Gondoljuk végig mindannak a lényegét, amit a Biblia mond Jézus második visszajövetelével kapcsolatban. Az Újszövetségben Istennek egyik legfőbb mondanivalója éppen az, hogy Jézus, Aki az idők teljességében egyszer eljött e világba, újra el fog jönni az idők végén. Valaki megszámolta, hogy az Újszövetség 280 fejezetéből majdnem háromszáz alkalommal fordul elő Krisztus eljövetelének a gondolata. Jézus és az apostolok úgy beszélnek erről a második eljövetelről, mint a jelen világkorszak végső eseményéről és egy új világkorszak nagy nyitányáról. Jézus második eljövetelével zárul a földi történelem, és kezdődik egy új életforma, „… új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” (2Pét 3:13). Jézus tehát nem fenyegetni és megrémiszteni akarta az övéit, amikor az utolsó idők jeleiről tanította őket, hanem felkészíteni, bátorítani és vigasztalni. Nézzük meg most mi is azt, hogy mit tudhatunk Jézus második eljövetelének a megvalósulásáról, a céljáról, és az időpontjáról.

1.      Hogyan jön el Jézus?

Ezzel kapcsolatban a következőket mondja el Jézus. Először is azt, hogy Ő olyan vártalanul fog eljönni, mint ahogyan a tolvaj szokott éjszaka megjelenni, meglepetésszerűen és hirtelen, olyankor, amikor nem is számítanak rá. A másik, hogy mindenki számára felismerhető módon. Ahogyan a villámlás, pl. éjjel meglátszik az egész égbolton, úgy az Ő megjelenése is mindenki számára látható lesz. A Jelenések Könyve egyenesen így fogalmaz: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték...” (Jel 1:7). Jézus abban az új, feltámadott és megdicsőült mennyei testben jelenik majd meg, amiben a mennybe ment. Ugyanaz a felhő, a látható és láthatatlan világot elválasztó határ, amelyik eltakarta a tanítványok szeme elől Jézust, előtűnik és mindenki számára láthatóvá válik. A leghangsúlyosabb pedig az, hogy dicsőségesen jelenik meg, királyi, uralkodói hatalommal és fenséggel. Első eljövetelekor alázatban, istenségét elrejtve jelent meg, az emberlét nyomorúságát és a gyalázatot is vállalva. De második eljövetelekor a világ ura jön el és minden okoskodás és vitatkozás elnémul majd. Akkor azok is, akik nem hittek benne, kénytelenek lesznek térdet hajtani előtte. Kérdés az, hogy hol leszünk mi akkor. Azok között, akik csak ott az utolsó ítélet alkalmával hajtanak térdet előtte, vagy azok között, akik már földi életükben meghajoltak előtte elismerve uralmát és Őt Megváltójuknak fogadták el. A Krisztusban hívők ugyanis másként fogják átélni ezt a találkozást. Ők közvetlenül Jézus megjelenése előtt feltámadnak, és akkor kapják meg azt a dicsőséges, lelki testet, amilyenben Jézust is feltámasztotta az Atya az első húsvétkor, Jézus megváltott gyermekei pedig egy szempillantás alatt átváltoznak, s így öltöznek be az új testbe. Őket magához veszi Jézus, s velük együtt tér vissza a végítéletre. Tehát vagy azok között leszünk, akik vele együtt ítéletet tartanak, vagy azok között, akik felett ítéletet mondanak. E két lehetőség közül kell választanunk, mégpedig most, ebbe a földi életünkben. Vagy elismerjük Őt életünk urának és akkor vele leszünk az ítéltkor is, vagy már most ítélet alatt vagyunk, s ez az állapot fog véglegessé válni akkor.

2.      Miért jön el Jézus?

Erre a kérdésre az Apostoli Hitvallás tömör és világos választ ad: „Ítélni élőket és holtakat.” A Szentírás ebben a kérdésben meglehetősen szűkszavú és mértéktartó. Jobb ezért nekünk is annyival beérnünk, amennyit Isten kijelent a számunkra. Tartsuk magunkat távol, az utolsó ítélettel kapcsolatos mindkét véglettől. Az egyik ilyen véglet, az a ma egyes keresztyén körökben oly népszerű nézet, mely szerint nem is lesz ítélet, mert a kegyelmes és szerető Isten majd mindenkinek megbocsát és így mindenki üdvözül. A másik véglet viszont az, amikor élénk színekkel ecsetelve a végítélet szörnyűségeit kárörömmel gondolnak azokra, akik majd a kárhozatra jutnak.  A Biblia mindkét véglettől óvakodik. Egyrészt világosan és egyértelműen beszél arról, hogy lesz utolsó ítélet, amikor a végidőkben majd Isten maga elé állítja a népeket és megítéli őket. Másrészt azonban a Biblia óvakodik attól, hogy a végítélet szörnyűségeit részletezze, vagy az elkárhozott lelkek kínja felett örvendezzen. Ez az emberi fantázia terméke csupán. Isten igazságos Úr, akinél a bűnt büntetés követi, de nem kicsinyesen és nem kéjesen, hanem logikusan. Ő nem örül az ítéletnek, mert nem elveszíteni akarja az embert, hanem megmenteni, de aki elutasítja a kegyelmet és a szabadítást az maga választja az ítéletet. „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye, másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” (Zsid 9:27-28).

A teremtett világban az ember az egyetlen lény, akivel Isten beszélget, akit kérdez, s akire faladatot bízott, és akit számon is kér. Ezért az ember felelős Istennek. Az ítélet napján pedig mindenre fény derül, Jézus szerint minden hiábavaló szavunkért is számot kell majd adnunk. Jézus első eljövetelének éppen az volt a célja, hogy még itt a földi életünkben felismerve a mi bűnös voltunkat Őhozzá a Szabadítóhoz forduljunk. A Golgotán végbement mindnyájunk ítélete.

A halálos ítéletet végrehajtották Jézuson, ezért az Isten nem hajtja végre még egyszer ezt az ítéletet rajtam, akkor, ha én elhiszem, hogy Krisztus érettem, miattam és helyettem szenvedett. „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (Jn 3:18).

Tulajdonképpen egy döntő kérdést kell feltennünk magunknak: az ítélet előtt vagyunk még, vagy az ítélet után, mert a felettünk való ítéletet már végrehajtották a golgotai keresztfán?

„Onnan jön el ítélni élőket és holtakat.” Azaz minden embert. Persze más módon ítéli meg majd azokat, akik azért nem hittek benne, mert nem ismerték az evangéliumot, vagy még Őelőtte éltek. Az igazságos Isten olyan mérce szerint ítéli meg ezeket az embereket, amilyen adatott nekik. Az ő esetükben nagy szerepe lesz azoknak az akaratlan jócselekedeteknek, amiről Máté evangéliumának az utolsó ítéletről szóló példázata beszél: „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, beteg voltam és meglátogattatok, jövevény voltam ás befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám.”(Mt 25:35-37). Ez azok mércéje, akik nem ismerték az evangéliumot, akiket tetteik alapján ítél meg az Úr. A mi mércénk azonban, a befogadott vagy elutasított evangélium lesz. A földi életünk ezért kegyelmi idő, amit arra kaptunk, hogy keressük Őt, amíg megtalálható.

Azt, hogy ítélet előtt, vagy ítélet után vagyunk-e, azon tudjuk lemérni, hogy magunkénak valljuk-e a Heidelbergi Káté szavait „Micsoda vigasztalásod van abból, hogy Krisztus ismét eljön „ítélni eleveneket és holtakat”? Felelet: „Az, hogy mindennemű háborúság és üldöztetés közepett felemelt fővel várom az égből ugyanazt az ítélőbírót, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott és rólam minden kárhoztatást elvett, hogy Ő majd minden ellenségeit és ellenségeimet örök kárhozatra vesse, engem minden Ő választottjaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe magához vegyen.” (H.K. 51. k.-f.).

3.      Mikor jön el Jézus?

Az utolsó ítélettel kapcsolatban ez talán a legizgalmasabb és az embereket leginkább foglalkoztató kérdés. Mikor lesz itt a világvége és mikor jön el Jézus ítélni a világot? Ezt a kíváncsiskodó kérdést már nagyon sokan és sokszor feltették, de ami még szomorúbb, hogy nagyon sokan voltak, akik vették a bátorságot, hogy a pontos választ is megadják rá. Pedig egyértelműen és világosan benne van a Bibliában: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Mt 24:36). Amikor pedig mennybemenetele előtt a tanítványok mégiscsak feszegetni kezdik ezt a kérdést, mert nagyon izgatta őket, akkor Jézus nagyon határozott szavakkal utasította őket rendre: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről, és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.” (ApCsel 1:7). Azt hiszem ez minden időben, mindnyájunk számára világos és egyértelmű eligazítás. Ha figyelmesen végigolvassunk Jézusnak a szavait, akkor azt is észrevehetjük, hogy bár Jézus nem mond konkrét időpontot, de ad számunkra bizonyos támpontokat. Olyan jelekről beszél, amelyek majd arra hívják fel az övéi figyelmét, hogy szüntelenül várják az Ő eljövetelét. Jézus szerint többszörös krízis előzi majd meg az Ő megjelenését.

a.) Az utolsó idők első jele egy olyan hitbeli, vallási krízis, aminek két fő iránya van, az egyik a félrevezetés, a másik a megfélemlítés. A korabeli Izrael is tele volt önjelölt messiásokkal, hamis prófétákkal és számuk 2000 év elteltével csak még inkább megszaporodott. Módszereik, eszközeik nem sokat változtak, legfeljebb modernizálódtak. Jézus arra figyelmeztet minket, hogy ezek a hamis krisztusok sokakat megtévesztenek, sőt ha lehet Krisztus választottait, azaz bennünket is megpróbálnak jelekkel és csodákkal manipulálni. A vallási krízis másik vonása a hívők lelki és testi terrorizálásában és megfélemlítésében jelentkezik. Az evangélium hirdetése és hiteles képviselete ma ugyanúgy irritálja a hatalom birtokosait a világban, mint az első században. A bűnbánat, a megtérés szükségességét ma ugyanúgy kelletlenül hallgatják az önelégült emberek, mint régen. Az Isten Igéje szerinti tiszta, becsületes életvitellel ma ugyanolyan nehéz érvényesülni, mint Jézus korában. Ezért nem is kell meglepődnünk azon, hogy a világ nagy része ma is ellenségesen tekint a hitüket komolyan vevő keresztyénekre.

b.) A végidők másik nagy válsága az erkölcsi krízis. Jézus arról beszél, hogy az utolsó időkben annyira meghidegül majd az emberekben a szeretet, hogy saját családtagjaik szolgáltatják ki és üldözik majd azokat a keresztyéneket, akik hűek maradnak hitükhöz. Itt nem ellentétes világnézetek, ideológiák harcáról van szó, mert a keresztyénség nem tanrendszer, nem világnézet, hanem életforma. Itt nem „test és vér tusakodásáról” beszél Jézus, hanem „a sötétség világának erőiről és hatalmáról”, amelyek a Krisztusban hívők elnémítására és megsemmisítésére törnek. „Így minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed.” (Berzsenyi: Magyarokhoz c. verse). Azt gondolom, hogy népünk jelenlegi válsága sem első renden gazdasági vagy politikai természetű, hanem morális. Ezért görbedünk sokféle rabigába: az alkoholnak, a kábítószernek, a szexuális szabadosságnak és s bűnözésnek a fogságába.

c.) A harmadik krízis, a politikai és történelmi vonatkozású krízis. „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.” ( Lk 21:10). Az emberiség egész története szinte nem más, mint csaták és háborúk története, de mértékük és hatásuk egyre nagyobb a végidők közeledtével. Számunkra a jó hír mindezekben mégis az, hogy a történelem eseményeit és végső sorsát mégsem az önmagát is pusztulásba döntő ember irányítja, hanem Isten. Ezért nem kell megrettenünk, és ezért lehetünk mi keresztyének minden helyzetben derűsek és kiegyensúlyozottak, egy olyan korban is, amelyik lassan minden mértéket elveszít.

d.) Végül a negyedik, amit említ Jézus, a kozmikus jellegű krízis, amely a teremtett világ elemeit érinti. Jézus két részterületét nevezi meg ennek a válságnak: az egyik a föld alkotórészeit, a másik az ég alkotóelemeit rendíti meg. Lukács evangéliuma meglehetősen szörnyű és számunkra is igen eleven képekben festi le ezeket a természeti katasztrófákat és azoknak az emberiségre gyakorolt hatását.

A „mikor jön el Jézus” kérdésre a válasz tehát az, hogy nem tudjuk, ezért kell mindig készen lennünk. A Jézus által említett jelek, a hitbeli, az erkölcsi, a politikai és a kozmikus krízisek pedig valóban csak jelei Jézus második eljövetelének, de nem ezek jelentik az Ő megjelenését, hanem csak utalnak rá és figyelmeztetnek arra, hogy fel kell készülni. Minden nemzedék számára egyformán szolgálnak figyelmeztetésül. Ahogy egyik nagy német teológus mondta: minden idő lehet utolsó idő. Ezért nincs értelme semmiféle számolgatásnak, időpont meghatározásnak, spekulatív jövendölésnek. A mi feladatunk, hogy felkészülten várjuk vissza az Úr Jézust. Jó lenne, ha mi is el tudnánk mondani a költővel együtt: S közel a véghez / egy pátosztalan, kurta szó elég lesz, / a túlsó partot látó révülésben / a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen. (Áprily Lajos: „Kérés az öregséghez” c. verse). Ámen.

Tisztelettel: Mészáros Zoltáén, ref. lelkész (Bonyhád)