2012. március 1., csütörtök

A Tízparancsolat magyarázata (3.) - (5-6. parancsolat)

A Tízparancsolat magyarázata (3.)


Az 5-6. parancsolat

·        Az ötödik parancsolat (2Móz 20,12)
Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!

-                    Minden ember mindig alá van rendelve egy nála nagyobb tekintélynek.
-                    A tisztelet nem érzés, hanem magatartás
-                    Megérdemelt vagy tulajdonított tisztelet?
-                    A határ: Istennek való engedelmesség (Mt 10,36)
-                    Tisztelet más alá-fölérendelt viszonyokban:
§        munkahely
§        gyülekezet
§        társadalom (Rm 13,1-7)

·        A hatodik parancsolat (2Móz 20,13)
„Ne ölj!” 

-        Alapgondolat: az ember, mint Isten képmása (1Móz 9,6)
-        Feljogosító alapok: pl. halálbüntetés, honvédelem
-        Abortusz
-        Öngyilkosság
-        Eutanázia
-        Gyilkos gondolatok (Mt 5,21-22)

SZÖVEGGYŰJTEMÉNY AZ 5. és 6. PARANCSOLAT MAGYARÁZATÁHOZ:

Az V. parancsolat

A tisztelet nem imádat!
Itt nem emberdicsőítést, és nem is a legközelebbi család kultuszát parancsolja az ige, hanem egyszerűen és józanul azt, hogy: Tiszteld atyádat és anyádat!”
A „tisztelet”szó eredeti, héber jelentése: „meghagyni a súlyát, komolyan venni, nem könnyelműen elbecsülni.” Ezzel máris szembetűnik az emberek kapcsolatában egy további veszedelem, nevezetesen a szűkebb és szélesebb értelemben vett fiatal generációnak megvan az a kísértése, hogy a saját világ- és élettapasztalata bizonyos fokán a szülőket és időseket lebecsülik.
(Jan Milic Lochman: A szabadság útjelzői)
·        Heidelbergi Káté:
104. KÉRDÉS: Mit követel Isten az ötödik parancsolatban?
Azt, hogy atyámnak, anyámnak és valamennyi elöljárómnak minden tiszteletet, szeretetet és hűséget megadjak, és magamat minden jó tanításnak és büntetésnek illő engedelmességgel alávessem, azon felül az õ gyengeségeik iránt türelmes legyek, mivel Isten minket az õ kezük által akar vezetni.

·        Kálvin:
Ennek a parancsolatnak a célja az, hogy – mivel az Úr Isten ezt kívánja – az általa meghatározott rend megőriztessék, és hogy a felsőbbségek, melyeket Ő rendelt, sérthetetlennek legyenek előttünk. A parancsolat lényege tehát az, hogy megbecsüljük azokat, akiket Isten fölénk rendelt, és hogy tisztelettel, engedelmességgel és hálával viseltessünk irántuk.
Azt is meg kell jegyeznünk, hogy szüleinkkel szemben csak az Úrban való engedelmességre kaptunk parancsot (Ef 6,1). Mert arra a helyre, ahol vannak, az úr hívta el őket, közölve velük a maga tiszteletének egy részét. Ebből következik, hogy az az engedelmesség, melyet irántuk tanúsítunk, csak egy lépcsőfok ama legfelsőbb Atya tiszteletéhez: ezért, ha Isten törvényének áthágására ösztönöznének bennünket, akkor járunk el helyesen, ha nem szüleinknek, hanem idegeneknek tartjuk őket, akik az igazi Atyánk iránt való engedelmességtől akarnak eltántorítani.
(Kálvin: Tanítás a Keresztyén vallásra)

Gy. A második tábla így kezdődik: "Tiszteld atyádat és anyádat!"
L. Mit jelent e szó: "Tiszteld!"
Gy. Hogy a gyermekek szüleikkel szemben szerény alázatossággal, engedelemmel viseltetvén, becsüljék meg őket, szükségükben segítsék, nekik munkálkodjanak. Mert e három kívánalomban benn van a tisztelet, mellyel szüleinknek tartozunk.
L. Folytasd.
Gy. A parancshoz ez az ígéret van fűzve: "Hogy hosszú életű légy a földön, melyet a te Jehova lstened ád néked."
L. Mit értesz ezen?
Gy. Azt, hogy akik szüleikkel szemben a köteles tiszteletet megadják, Isten kegyelme folytán sokáig élnek.
L. Mi lesz azokkal, akik engedetlenek szüleikkel szemben?
Gy. Nemcsak az utolsó ítéletkor bűnhődnek. De bosszút áll rajtuk Isten még itt a testben; vagy elszólítja őket éltük virágában, vagy gyalázatot, halált s egyéb szégyent bocsát reájuk.
L. Nincs egyéb hátra a parancsolatból?
Gy. Bár csak atyáról és anyáról van szó, mégis minden feljebbvalóinkra kell azt értenünk, mert őket is tisztelnünk kell.
L. Miért?
Gy. Mivel Isten magasabb tisztességre állítá őket. Mert ami tekintélye, hatalma, tisztessége csak van felettünk szüleinknek, fejedelmeinknek, vagy akármely feljebbvalónknak, Isten rendeléséből származik, mivel Ő így kívánja rendezni a világot.
(Kálvin: A Genfi Egyház Kátéja)
·        Luther:
Tiszteld atyádat és anyádat! Mit jelent ez?
 - Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy szüleinket és elöljáróinkat meg ne vessük, és meg ne haragítsuk, hanem tiszteljük, becsüljük és szeressük őket, szolgáljunk és engedelmeskedjünk nekik.
(Luther: Kis Káté)

Isten helyettesei
Ezt az atyai és anyai hivatást Isten - minden neki alárendelt hivatásnál jobban - külön kitünteti azzal, hogy nem egyszerűen azt parancsolja, hogy szeressük szüleinket, hanem hogy tiszteljük őket. Testvér és általában felebarát iránt ugyanis nem parancsol nagyobbat a szeretetnél. Az atyát és anyát tehát elkülöníti és kiemeli minden más földi ember közül, és maga mellé ülteti. Mert a szeretetnél sokkal több a tisztelet: nemcsak a szeretetet foglalja magában, hanem a tisztességtudást, alázatot és hódolatot is, mintha valami királyi fenség rejtőznék bennük. Nem is csak azt parancsolja, hogy szépen és tisztelettel szólítsuk meg szüleinket, hanem főként azt, hogy szívünk és külsőnk tanúsítsa és mutassa, hogy nagyra becsüljük és Isten után legtöbbre tartjuk őket; mert akit őszintén kell tisztelnünk, azt igazán nagyra kell becsülnünk. Szoktassuk tehát az ifjúságot arra, hogy Isten helyettesét lássa a szülőben, és úgy vélekedjék, hogy még ha megvetett, szegény, törődött és különös is a szülője, akkor is atyja és anyja az, és Isten adta őt. Magaviseletük vagy hibájuk nem fosztja meg őket méltóságuktól. Nem az embert kell tehát néznünk, hogy milyen az, hanem Isten akaratát, amely ezt parancsolja, és így rendelkezik.
Mindennél jobban tiszteljük szüleinket!
Először tehát tanuld meg azt, hogy mi a szülők tisztelete, amelyet ez a parancsolat követel, vagyis azt, hogy mindennél jobban tiszteljük és becsüljük őket, mert ők a mi legnagyobb földi kincsünk.
Másodszor pedig: tisztességesen beszéljünk is velük, csúnyán rájuk ne förmedjünk, ne ellenkezzünk és ne hangoskodjunk velük, hanem hagyjuk rájuk, hadd legyen igazuk, és hallgassunk, még ha el is vesztik a mértéket.
Harmadszor: cselekedetekkel is, tehát életünkkel és mindenünkkel tanúsítsuk ezt a tiszteletet: szolgáljuk, segítsük és gondozzuk őket, amikor öregek, betegek, törődöttek vagy szegények, és mindezt ne csak örömest, hanem alázatosan és tisztelettel tegyük, mintha Istennek tennénk. Mert aki tudja, hogy őszinte szívvel kell becsülnie szüleit, az nem hagyja őket szűkölködni vagy éhezni, hanem maga elé és mellé ülteti őket, és szolgál nekik azzal, amije van, és ami csak telik tőle.
A szülők tisztelete az igazi jócselekedet
Isten jótetszése az engedelmes gyermeken
Pokol vagy béke az otthonban
A legmagasabb rang a földön
Sőt tudjuk azt is, hogy az előző parancsolatokba foglalt fenséges istentisztelet után ez a legnagyobb cselekedet, amit tehetünk, úgyhogy az alamizsnaosztogatás és felebarátunkért végzett minden más cselekedet sem egyenrangú ezzel. Mert Isten ezt a szülői hivatást legfelső helyre emelte, sőt a földön önmaga helyére állította. Istennek ez az akarata és jótetszése elég ok és ösztönzés arra, hogy önként és szívesen tegyük azt, amit megtehetünk.
Sohasem lehetünk eléggé hálásak
A békés élet ígérete
Mindezen kívül még jobban ösztönözzön az a tény is, hogy ezt a testi életünkre vonatkozó ígéretet fűzte hozzá, és ezt mondta: "Hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyen lakozol." Magad is láthatod ebből, hogy milyen komolyan veszi Isten ezt a parancsolatot, mert nemcsak azt hangsúlyozza, hogy Neki kedves az, Neki telik benne öröme és gyönyörűsége, hanem azt akarja, hogy nekünk is hasznunkra és javunkra váljék, hogy csendes, békés életünk legyen minden jóval együtt. Ezért emeli ki ezt, és dicséri Szent Pál is az Efezusi levél 6. fejezetében, amikor ezt mondja: "Ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön." (Ef 6,2k) Jóllehet a többi parancsolat is magában hordozza a maga ígéretét, mégsem fűződik egyikhez sem ilyen világosan és kimond ottan.
 (Luther: Nagy Káté)

A VI. parancsolat
„Ne ölj törvényellenesen”
A héberben használt kifejezés csak a jogellenes ölésre, vagyis olyan ölésre vonatkozik, mely ellentétben áll a törvénnyel. Minősített emberölésről van tehát szó, ami a közösség ellen irányuló, nem pedig annak szolgálatában álló. A bíró parancsra történő ölés nincs ellentétben a hatodik parancsolattal, éppúgy nem, mint a háborúban elkerülhetetlen ölés, föltéve, ha az a közösség érdekében történik. Nyilvánvaló, hogy ez a parancsolat a vérbosszú keretében történő önkényes ölés ellen irányul. A „gyilkost” nem szabd megölni addig, amíg nem állt a közösség ítélete elé.
(Dr. J. Douma: A tízparancsolat)
„Az etika archimédeszi pontja”
            A tízparancsolat összes parancsolatai között a hatodik bír a legmeggyőzőbb erővel, még az elvallástalanodott emberek szemében is. A hatodik parancsolat kategorikus imperativusa úgy áll előttünk, mint mindennemű keresztyén és szekuláris etika igazi „archimédeszi pontja”.
„Határesetek”
Ugyanakkor kevés olyan parancsolat van, mely ennyire sok és fájdalmas határesetbe ütköznék. A „határesetek” ebben az esetben olyan helyzetek, melyekben az alkalmazás kategorikus érvénye „behatárolódik”, s többé-kevésbé felfüggesztődik. Határesetek: öngyilkosság, eutanázia, halálbüntetés, terhesség-megszakítás, háború.
(Jan Milic Lochman: A szabadság útjelzői)
·        Heidelbergi Káté:
105. KÉRDÉS: Mit követel Isten a hatodik parancsolatban?
Hogy felebarátomat sem gondolatommal, sem beszédemmel, sem magaviseletemmel, annál kevésbé cselekedetemmel, vagy magam, vagy mások által bosszúsággal ne illessem, ne gyűlöljem, meg ne sértsem, vagy meg ne öljem; sőt minden bosszúvágyat magamból kiirtsak; magam rontására ne törjek, önmagamat könnyelműen veszedelembe ne ejtsem. A közhatalom kezében pedig azért van fegyver, hogy a vérontást megelőzze.

106. KÉRDÉS: Ez a parancsolat csak a gyilkosságról szól?
Nemcsak, hanem amikor Isten a gyilkosságot tiltja, ugyanakkor arra tanít, hogy õ a gyilkosságnak már a gyökerét gyűlöli, mint az irigységet, gyűlölséget, a haragot és a bosszúvágyat, s minden ilyent titkos gyilkosságnak tart.

107. KÉRDÉS: Elég-e, ha így senkit meg nem ölünk?
Nem elég, mert mikor Isten az irigységet, gyűlölséget és haragot kárhoztatja, ezzel azt is kívánja, hogy a mi felebarátunkat úgy szeressük, mint magunkat, hogy iránta türelemmel, békességgel, szelídséggel, könyörületességgel és szívességgel viseltessünk, kárát tőlünk telhetőleg róla elhárítsuk, és ellenségeinkkel is jót tegyünk.

·        Kálvin:
A parancsolat célja ez: mivel Isten az emberiséget bizonyos egységbe foglalja össze, azért minden egyes embernek törődnie kell az egésznek az épségével. Tiltva van tehát minden erőszak és igazságtalanság és minden olyan ártalmas dolog, mai a felebarát testét sértené.
A felebarát szent volta. A Szentírásból kitűnik, hogy ez  a parancsolat kettős alapon nyugszik. Az egyik, hogy az ember isten képe, nekünk pedig testünk. Ezért, ha nem akarjuk megsérteni Isten képét, felebarátunkat felettébb szentnek (sacrosanctus) kell tartanunk. És ha nem akarunk kivetkőzni minden emberségünkből, úgy kell annak javát keresnünk, mint saját testünkét.
(Kálvin: Tanítás a Keresztyén vallásra)
L. Mondd el a hatodik parancsolatot!
Gy. Ne ölj!
L. Nem tilt e parancs mást, mint a gyilkolást?
Gy. De igen. Mivel itt Isten beszél, azért nemcsak a külső cselekményekre szab törvényt, hanem a szív érzésére éspedig erre főképpen.
L. Úgy látom, azt gondolod, hogy van a gyilkosságnak valami titkos fajtája, s Isten attól tilt el itt bennünket.
Gy. A harag, gyűlölet s minden vágyódás, hogy másnak árthassunk, gyilkolás Isten színe előtt.
(Kálvin: A Genfi Egyház Kátéja)
·        Luther:
Ne ölj! Mit jelent ez?
- Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk testét s életét meg ne sértsük, meg ne bántsuk, hanem segítsük meg őt minden testi bajban és életveszélyben.
(Luther: Kis Káté)

Ez nem vonatkozik a felsőbbségre
Ez a parancsolat tehát nem vonatkozik sem Istenre, sem a felsőbbségre, azt a hatalmukat sem vonja meg tőlük, hogy öljenek. Isten ugyanis a szülők helyett a felsőbbségre bízta azt a jogát, hogy megbüntetheti a gonosztevőket; mert egykor maguknak a szülőknek kellett gyermekeiket a törvény elé állítaniuk és halálra ítélniük, ahogyan ez Mózesnél olvasható. Amit tehát itt megtilt, azt az embereknek egymás között tiltja, de nem a felsőbbségnek.
Isten az életet védi
Egyszóval: ezzel meg akar oltalmazni, mentesíteni és biztonságba akar helyezni minket bárki gonoszságával és erőszakosságával szemben, és ezt a parancsolatot bástyául, erődül és menedékül vonja felebarátom köré, hogy ne sértsük, és ne bántsuk testét és életét.
A gyilkosság oka ellen
Ez a parancsolat tehát azt célozza, hogy senki ne bántsa felebarátját valami gonosz ügy miatt, még ha azt nagyon is megérdemelné. Mert ha tilos a gyilkosság, tilos minden olyan ok is, amelyből gyilkosság származhat. Hiszen van nem egy olyan ember, aki nem gyilkol ugyan, de átkozódik, és olyant kíván, hogy akinek az nyakába szakadna, nem futna vele messzire. Mivel ilyesmire természete szerint hajlik mindenki, és általános szokás az, hogy senki sem akar mástól bántalmat eltűrni, Isten el akarja távolítani azt a gyökeret és forrást, amelytől megkeseredik az ember szíve felebarátja ellen. Szoktatni is akar minket arra, hogy mindenkor magunk elé tartsuk ezt a parancsolatot, nézzük meg magunkat tükrében, tekintsünk Isten akaratára, hívjuk segítségül az Ő nevét, és őszinte bizalommal bízzuk Rá azt az igazságtalanságot, amelyet elszenvedtünk. így tanulja meg az ember azt, hogy csitítsa haragját, türelmes és szelíd szívű legyen, különösen azokhoz, akik neki okot adtak haragra, vagyis ellenségeihez!
A parancsolat summája
Először: senkit se bántsuntk elsősorban kezünkkel, cselekedetünkkel, de azután nyelvünket se használjuk arra, hogy ilyesmit mondjunk, vagy tanácsoljunk; ezenkívül: semmiféle eszközt vagy módot ne használjunk és ne helyeseljünk, amellyel bántani lehet valakit; és végül: szívünk ne gyűlöljön senkit, ne is kívánjon senkinek rosszat, haragból vagy gyűlöletből; ne vétkezzen az ellen, aki rosszat kíván vagy kárt okoz neked; mert ha azzal teszel rosszat, aki javadat kívánja és jót tesz veled, akkor nem emberi, hanem ördögi módon cselekszel.
A segítség elmulasztása is bűn
Másodszor: nemcsak az vétkezik ez ellen a parancsolat ellen, aki rosszat tesz, hanem az is, aki tudna jót tenni felebarátjával, megvédhetné, megóvhatná és megmenthetné őt, megelőzhetné és megakadályozhatná azt, hogy testét kár vagy fájdalom érje, de nem teszi meg.
Igazi jócselekedet az ellenség szeretete
Ez tehát megint Isten olyan igéje, amellyel minket igazi, nemes, felséges cselekedetekre ösztönöz, például szelídségre, türelemre, szeretetre, egyszóval: jótettekre ellenségeink iránt. (610) Szüntelenül emlékeztetni is akar arra, hogy gondoljunk vissza az első parancsolatra, hogy Ő a mi Istenünk, vagyis hogy Ő segít, támogat és oltalmaz minket, és igy akarja lehűteni bosszúvágyunkat
(Luther: Nagy Káté)


A jegyzetet készítette és az idézeteket összeválogatta:
Mészáros Zoltán, református lelkész (Bonyhád, 2012. február 7.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése