Az Istenről szóló tan

Kicsoda Isten?

Az Istenről szóló tan

I.                  Isten természete (Isten lényege önmagában véve)

Isten ismeretének egyetlen forrása a Biblia. Isten az Ő kijelentései alapján ismerhetjük meg. Az Istenről szóló tan keretébe tartozik: Isten lényege, természete, létezésének, megismerhetőségének, megfoghatatlanságának kérdései, nevei, tulajdonságai, s Szentháromságról szóló tan.

Lehet-e egyáltalán Istenről beszélni, lehet-e Istenről elvileg és fogalmilag gondolkozni, meg lehet-e őt határozni? Minderre a magunk erejéből nem vagyunk képesek. A magunk erejéből nem tudjuk Istent meghatározni, mert Őreá vonatkoztatva minden meghatározás tagadás (omnis determinatio est negatio). (Sebestyén Jenő: Református Dogmatika)

·       Isten – felfoghatatlan: a véges nem foghatja be a végtelent

Isten mindnek felett áll, ha csak emberi erőre támaszkodunk, megismerhetetlen. Elsősorban tehát megfoghatatlanságát (incomprehensibilitás) kell éreznünk. Ezért van az, hogy a Biblia nem ad definíciót Istenről.

Azt sohasem tudjuk meg, hogy ki az Isten önmagában véve, csak annyit tudunk róla, amennyit kijelentett magáról.

²⁸A titkok az ÚRéi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét. (5Móz 29:28.)

³³Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!  ³⁴Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává?  ³⁵Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?"  ³⁶Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. (Rm 11:33-36.)

·       Isten – lélek – nem anyag, nincs anyaghoz kötve, mindenhol jelen lehet egyszerre

²⁴Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."  (Jn 4:24.)

¹⁶Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. (1Tim 6:16.)

– Isten nem egy lélek, hanem a lélek, kinek abszolút hatalma van.

⁴Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!  ⁵Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! (5Móz 6:4-5.)

 – Isten az értelmes teremtményei minden boldogságának forrása:

⁷Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; ⁸aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. (1Jn 4:7-8.)

–       Minden, amit Istenről sejthetünk:

¹³De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik?  ¹⁴Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. (2Móz 3:13-14.)

Isten lélek: ez azt jelenti, hogy test és anyag nélküli abszolút valóság, a legmagasabb értelemben vett személyiséggel, szabadsággal és szuverén mindenhatósággal.

³A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart! (Zsolt 115:3.)

…aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik;  (Ef 1:11/b.)

·       Isten – személy – értelmi, érzelmi, kommunikációs képességekkel rendelkezik

A személyes Istenbe vetett hit végig lüktet az egész Szentíráson. Jézus is erről tesz bizonyságot:

⁹Jézus erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? (Jn 14:9.)

A panteista filozófia tagadja Isten személy voltát, mert a személyiséget individuumnak fogja fel. Ez azonban tévedés, mert Istennek van személyisége, de nincs individualitása. Az ember individuum, mert sok ember van, de Isten csak egy van. Isten tehát személyiség, de nem individuum. Isten nem lehet „világi törvénynek”, „egyetemes léleknek”, „őserőnek”, „erkölcsi világrendnek” nevezni, hanem a legtökéletesebb abszolút személyiség.

·       Isten – Szentháromság – Atya, Fiú, Szentlélek

A Szentháromságról szóló tan lényege: A különös kijelentés ama tanítása és igazsága, hogy Isten lényegében egy, de személyében három, azaz az Atya, Fiú és Szentlélek: azaz Isten végtelen tökéletességű legfőbb valóság, öröktől fogva és örökké titokzatos hármas egységben, (triunitásban) létezik és éli a maga életét. (Sebestyén J.)

Szentháromság = „Hármas-egység” – (Trinitas in unitate)

¹Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.  ²A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. (1Mózes 1:1-2.)

²⁶Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. (1Móz 1:26.)

 ¹Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.  ²A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. (Ézs 40:7-8.)

⁶Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. (Zsolt 33:6.)

¹⁶Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. ¹⁷És hang hallatszott a mennyből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." (Mt 3:16-17.)

¹⁹Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,   (Mt 28:19.)

¹³Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! (2Kor 13:13.)

⁷Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: ⁸a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy. (1Jn 5:7.)

³³Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz. ³⁴Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket. ³⁵Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.  ³⁶Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3:33-36.)

A szentháromság-hit az üdvösség feltétele – Jézus Krisztus mondja! Lényegében egy, személyében három. Nincs rá analógia! Az analógiák nem bizonyítékok a hitetlenek számára, hanem csak „bizonyságtételek” a hívőknek, amelykel hitüket erősíthetik. (Sebestyén J.)

Mint a többi dogma, úgy ez sincs készen a Szentírásban. Nem textusokra van felépítve a Szentháromság dogmája, hanem az egész Bibliára, annak lelke tesz róla bizonyságot (Testimonium Spiritus Sancti). A Szentírás trinitásban lüktet (Sebestyén J.)

Kálvin: „a kijelentés misztikus ténye a Szentírásban.” A Szentháromság misztériumát az anyaszentegyház igyekezett fogalmi úton is meghatározni. Ezt nem lehetett megérteni, csak sejteni, azonban már az őskeresztyén egyház is kénytelen volt azért fogalmi úton körülírni, így jutott el az egyház a Szentháromság dogmájához.

Athanasius-féle hitvallás (Symbolum Athanasianum): „Az egyetemes hit pedig ez: hogy tiszteljük egy Istent a háromságban és a hármasságot az egységben, sem össze nem elegyítve a személyeket, sem külön nem választva a lényeget.”

II.               Isten tulajdonságai (Isten tökéletességei) (Kapcsolata a teremtéssel)

Isten, természetének titkából, tulajdonságait jelentette ki. Tulajdonságai között nincs fontosabb vagy lényegesebb, s tulajdonságai egymással szembe nem fordíthatók!

II./1. - Isten legbelsőbb tökéletességei:

Isten tökéletességei azok, amelyek legszorosabban az ő szentséges valóságával vannak összeköttetésben illetve azok, amelyek által teremtményeivel lép kapcsolatba.

·        Isten – mindenható (Omnipotentia Dei):

-  nincs számára lehetetlen, önmagán kívül nincs korlátja!

Különbséget kell tenni Isten mindenható hatalma és Isten szuverenitása között, mert a kettő nem azonos.

–       Mindenhatóság (omnipotencia) = Istennek az az egyetemes és mérhetetlen hatalma, amellyel ő a maga létében a teremtényeitől függetlenül is rendelkezik.

–       Szuverenitás (supra potestas) Istennek az a legfelsőbb hatalma, mellyel minden teremtett valóság, tehát ember felett áll és minden felett hatalma van. Tehát hatalmát a maga teremtményeihez való viszonyulásban és azokkal kapcsolatban, azok fölött gyakorolja.

A mindenhatóság jelenti Isten életében és lényegében azt az egyetemes hatalmat, mellyel isten önmagában rendelkezik, amikor azt mondja, hogy én vagyok a mindenható Isten: Él-Saddaj:

¹Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen!  ²Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat.  (1Móz 17:1-2.)

⁵Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!  (Ézs 9,5.)

⁸Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban. ⁹Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! ¹⁰Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király! (Zsolt 24:8-10.)

¹⁴Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.   (1Móz 18:14.)

 ³⁶Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, ³⁷mert az Istennek semmi sem lehetetlen." (Lk 1:37.)

–       Isten mindenható a kegyelemben is:

²⁷Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. ²⁸Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.  (Jn 10:28.)

–       Képe-e Isten szó szerint mindenre? Isten abszolút szabad, de megkötött önmaga által.

 ²⁹Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit. (1Sám 15:29.)  

¹³Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja. (2Tim 2:13.)

Isten nem képes mindenre, amit az emberi fantázia kitalál, de mindenre képes, amit Ő maga akar. (Sebestyén J.)

·        Isten – szuverén: hatalma mindenkitől független. Nem tartozik senkinek számadással!

Isten szuverenitásának dogmája - a református keresztyén gondolkodás specialitása!

A szuverenitás szó latin, illetve francia eredetű. A rossz latinságú superanitas szóból lett a francia souverainité szó, s ez a fejedelmi legfelsőbb hatalmat, s korlátlan uralmat jelenti.

 Az Isten szuverenitásának dogmája az Isten abszolút mindenhatóságáról, világokat teremtő és világok – egész világmindenség – fölött álló megmérhetetlen hatalmáról szóló bibliai gondolatoknak tudományos összefoglalása.  A Biblia telve van az örök Isten felmérhetetlen nagyságának, mindenhatóságának dicsőítésével. A Hiszekegy első mondata is ezt fejezi ki, és a Miatyánk s minden igazi imádság is ezt állítja előtérbe.

³¹Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre.  ³²A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz? (Dán 4:31-32.) – Nabukadneccár tapasztalatból mondja

¹¹Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; (Ef 1:11.)

II./2. - Isten további tökéletességei:

·        Isten önmagától valósága (aseitas)

– Istennek csak ő maga az oka. Ez nem jelenti azt, hogy Isten valaha nem volt és önmagát hozta volna létre, mert Isten mindig létezett.

²⁶Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.  (Jn 6:26.)

³³Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!  ³⁴Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává?  ³⁵Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?"  ³⁶Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. (Rm 11:33-34.)

²⁵nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. (ApCsel 17:25)

·        Isten végtelensége (infinitás Dei)

– Isten létezésének és munkáinak nincsenek korlátai

⁷Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e? ⁸Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla? ⁹Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél. ¹⁰Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg? (Jób 11:7-10.)

·        Isten örökkévalósága (aeternitás Dei)

– Létét és létezésének tartalmát illetőleg Isten korlátlan.

¹Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. ²Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten! (Zsolt 90:2.)

⁸Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. (2Pét 3:8.)

·        Isten mindenütt jelenvalósága (omnipraesentia Dei)

– Isten áthat minden teret és időt. Isten mindenütt jelenvalósága kizárja azt, hogy a világon legyen egy olyan pont is, ahol Ő ne tudna jelen lenni.

²⁷De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!  (1Kir 8:27.)

¹Ezt mondja az ÚR: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem, és milyen helyen kellene tartózkodnom? (Ézs 66:1.)

⁹Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, (Kol 2:9.)

²²"Az ő lábai alá vetett mindent", és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban,  ²³amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben. (Ef 1:23.)

·        Isten változhatatlansága (immutabilits Dei)

– Isten örökké ugyanaz és az is marad. Benne nincsen változás.

¹⁷minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.  (Jak 1:17.)

²⁶Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.  ²⁷Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, ²⁸de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. (Zsolt 102:27.)

⁶Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! (Mal 3:6.)

II./3. - Isten erkölcsi tökéletességei:

·        Isten – igaz: Ő az egyetlen igaz.

-              Ítéleteiben:

¹²Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.  (Zsolt 7:12.)

³⁰Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem."  (Jn 5:30.)

-              Bánásmódjában:

⁴Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő. (5Móz 32:4.)

³és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: (Jel 15:3.)

-              Beszédében:

¹⁹Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít? (4Móz 23:19.)

 ¹⁸Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.  (Zsid 6:18.)

·       Isten – szent: mentes minden bűntől!

¹Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot.  ²Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült.  ³Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!  (Ézs 6:1-3.)

¹⁶Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. (1Tim 6:16.)

-         Bűnt gyűlölő szentség:

Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézs 53:5.)

²Indulatos és bosszúálló Isten az ÚR, bosszúálló az ÚR és haragvó. Bosszút áll ellenfelein az ÚR, és haragtartó ellenségeivel szemben.  ³Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma; nem hagy az ÚR büntetés nélkül. Förgetegben és forgószélben visz az útja, felhő a lépteinek pora. (Náhum 1:2-3.)

·       Isten – kegyelmes és szerető: szeretete érthetetlen

¹⁸képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység;  ¹⁹és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. (Ef 3:18-19.)

-         Gondviselő szeretet

⁴⁴Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,  ⁴⁵hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.  (Mt 5:44-45.) – általános kegyelem

-         Hosszútűrő szeret

⁴Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? (Rm 2:4.)

⁸A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. (1Kor 13:8.)

-         Mentő szeretet

¹⁶Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3:16.)

⁹Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. ¹⁰Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.  ¹¹Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. (1Jn 4:9-11.)

Isten tökéletességei kimeríthetetlenek. Az egész dogmatika Isten nagyságáról, dicsőségéről, tökéletességéről beszél. Ugyanez érvényes Isten erkölcsi tökéletességeire is, melyek az etikában kerülnek tárgyalásra (pl. jósága, irgalmassága kegyelme, szeretete, szentsége, igaz volta, igazságossága, stb.).

Mindezért Isten imádandó!