A Tízparancsolat magyarázata (2.)
4. parancsolat
Nehézségek:
Egyetlen parancsolat magyarázat körül sem folyta annyi vita, mint a negyediknél. Sokféle kérdés merülhet itt fel:
1. Mikor rendeltetett el a szombat? A teremtéskor, vagy csak az Egyiptomból való kivonulás után?
2. A szombat, mint a nyugalom napja, csak Izrael népére volt kötelező, vagy érvényben van-e még szombattörvény ránk is?
3. A vasárnap a szombat helyére lépett, vagy a vasárnap megünneplése független a negyedik parancsolattól?
Az egyszerű válasz az lenne, ha egy töretlen vonalba állítva a szombat történetét, azt tudnánk mondani, hogy a szombat a paradicsomban rendeltetett el, megtartották az ősatyák, a Sínai hegyen megismételtetett, Jézus áthelyezte szombatról vasárnapra, ezért tartja meg kezdettől fogva az egyház is, a negyedik parancsolat erejénél fogva. A kérdés azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű.
A negyedik parancsolat. 2Móz 20,8-11. és 5Móz 5,12-15.
„8Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 9Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 10De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 11Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.”
„12Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. 13Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 14De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! 15Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.”
A Bibliában kétféle magyarázattal fordul elő a negyedik parancsolat. A 2Mózes 20. részében olvasható szöveg a teremtéssel való összefüggést hangsúlyozza. Isten megnyugodott a munkájától, tehát a teremtettség kész, a menny, a föld, a tenger készen került ki az alkotó kezéből. Isten a maga nyugalmában nemcsak az embert részesíti, hanem minden teremtményét.
Az 5Mózes 5. részének szövege szociális értelmet fűz a szombathoz. Izraelnek az Egyiptomi szolgaságára kell emlékeznie, ahol nem tarthatta meg a szombatot. Ezért még a szolgákat is megilleti a megnyugvás. A sabbat a megnyugvás, a felszabadulás ideje, amikor embernek, állatnak és termőföldnek egyaránt részesednie kell a Teremtő örömünnepében és nyugalmában.
Isten pihent (1Móz 2,2-3)
„A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.”
A teremtéstörténet hetedik napja, amelyet Isten megáld és megszentel, amelyiken megnyugszik, és amely az idők rendjében befejezetlenségével nyitott a jövő felé: ezen a napon ugyanis nem olvasunk estéről és reggelről.
Isten a saját nyugalmából ajándékoz az embernek. Így a szombat egyszerre tartozik a földi időhöz és Isten idejéhez. A hetedik nap, amelyre az ember felvirrad, az Isten által megáldott idő. A parancsolatban ezért fontos, hogy nem a munka utáni pihenésről van szó, hanem első helyen a nap megszenteléséről, és csak utána a felszólításról: „hat napon át munkálkodjál”.
A bűnbeesésből kifolyólag az ember csak bűnösen tud dolgozni, és saját munkájától várja a boldogságát.
Isten mind ez ideig munkálkodik (Jn 5,17)
Az őskeresztyén egyházban a szombat mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott az Úr napja, a feltámadás megünneplése, amely ugyanakkor már egy másik teológia koncepciót tükröz. Ez már nem a teremtés befejezésének, hanem az új teremtés kezdetének az ünnepe. A „munkálkodó Isten”teológiai szemléletét azonban erőltetett dolog lenne szembeállítani isten nyugalmával. Az az ígéret, hogy bemegyünk Isten nyugalmába (Zsid 4,1-8.)., és ebből már most ízelítőt kapunk, együttesen fejezi ki a negyedik parancsolat eredeti értelmét. Az élet a nyugalom és a munka ritmusában folyik. A munka azért nem embertelen hajtás (robotolás), mert megelőzi a szombat. Nem a munka fárasztó volta indokolja a szombatot, mint a mai utilitarista felfogásban, hanem a teremtő Isten felfogása. Éppen a szombat emlékeztet arra, hogy a munka éppúgy nem a bűneset következménye, mint ahogy a szombat sem, hiszen mindkettő a teremtő Isten rendelése.
A nyugalom napja arra mutat, hogy valamikor helyreáll a világ rendje és felhőtlen kapcsolata Istennel (vö. Zsid 3,7 – 4,13).
A felebarát is kapjon kóstolót az eljövendő állapotból (sőt, az állat és a föld is)!
Jézus feltámadása óta minden nap a megszentelődés jegyében telhet el. (Kol 2,16-17).
Az emberi restségre ajánlatos, hogy hetente legyen egy nap, amikor Isten népének többi tagjával együtt nyilvánosan ápoljuk az Úrral való kapcsolatunkat.
Nem számít melyik nap (Rm 14,5).
„Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.”
Az istentisztelet rendje:
- Készülünk az Ige hallgatására
- Szól az Ige
- Imádságban válaszolunk az Igére
- Visszamegyünk a világba
Az idő etikája
A szombatról elsőször az embernek meg kell emlékeznie, hogy megszentelhesse azt. A bibliai gondolkozás a felejtés ellenében éppen azt hangsúlyozza, hogy az emberi élet csak úgy lehet nyitott a jövő felé, ha nem felejtkezik el Isten sokféle jótéteményéről. (Zsolt 103.). Ez a kifejezés tehát több mint a szombat megünneplésének parancsa. Hálás csodálkozásra való felhívása, amely az istentisztelet örömét fejezi ki. Ünnepelni nem lehet parancsra, csak a megemlékezés áhítatában újra és újra felidézve a Teremtő ünnepét és az új teremtés kezdetét, a feltámadást.
Az Úr napja. A magyar birtokos szerkezet pontosan fejezi ki a hetedik nap lényegét. Az időnek egy olyan darabja ez, amely nem az emberé. Ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy a többi nap is, sőt egész életünk z Úré.
Az istentisztelet parancsa
A szombat tartalma nem egyszerűen a munkától való tartózkodás, nem privát szabadnap. Kálvin figyelmeztet, hogy a munkaszünet még nincs Isten dicsőítésért, hanem csak akkor lesz az, ha népe őt valóban dicséri: az igehirdetés és a sákramentumokkal való élésre összegyülekezik. A parancsolat tiktó jelentése így egészen pozitív előjelűvé változik. Nem az a kérdés többé, mint nem szabad vasárnap csinálni, hanem az, hogy mi a keresztyén gyülekezet kötelessége és lehetősége ezen a napon. Ha ez a nap közösséget teremt Isten és a gyülekezet, valamint a gyülekezet tagjai között, akkor betöltötte rendeltetését.
A munka bibliai felfogása
A bibliai teremtéstörténet éppúgy, mint a negyedik parancsolat a munkát a Teremtő Isten rendelésének fogja fel. Csak a bűneset következményeként tapad hozzá a fáradtság és a hiábavalóság érzése. (1Móz 3,19). A munka eredeti mandátumát ez a két szó fejezi ki: „művelje és őrizze a kertet” (1Móz 2,15.). A paradicsomi állapot sem tétlenség volt tehát, hanem kettős megbízatás és feladat. A művelni ige latin megfelelője a colo-coltum, innen származik a kultúra szavunk is.
A reformátori hivatás-etika
A középkorban az imádság és a munka összetartozó ritmusát a szerzetesrendek képviselték. Az „ora et labora” elve szerint kétségtelenül első helyen áll az imádság, de néhány szerzetesrend a kultúra műhelye és a tevékeny élet színhelye is volt.
A reformáció azzal hozott újat, hogy a világi hivatást az egyházi hivatás szintjére emelte. Ebben Luther bibliafordítása hozott döntő változást: ő fordítja először „Beruf”-fal a világi hivatást. A szent és a profán nem különült el élesen egymástól, hiszen szent lehetett a világi hivatásgyakorlás is.
A munkával kapcsolatos újkori problémák
Az ipari társadalmakban a munka több vonatkozásban is gyökeres változásokon ment át. A munka már nem teremtő alkotás többé, hanem teljesítmény. Az egyén pedig azon méri le az élet értékét, amit teljesített. Ennek az elvnek az eluralkodása lélekölő teljesítményneurózishoz vezet. Ez a szemlélet a közösség értékrendjét is eltorzíthatja. Az öregek, betegek, és fogyatékosak végül is a társadalom tehertételei lesznek.
A munka jellegének további megváltozását a technikai forradalom hozta magával. A nagy feltalálók valaha az emberi munka megkönnyítéséért fáradoztak. A gép azonban nemcsak az ember szolgája, de ura is tud lenni.
Játék, szabadidő, szórakozás
A játékot hosszú időn keresztül nem tartotta komoly dolognak az európai kultúra. A játékot csupán a gyerekkor velejárójaként emlegette, amit idővel illik kinőni. Ez a felfogás a protestáns puritán hagyományokban is gyökerezik, ahol az idő „hasznos” eltöltése etikai kérdés volt. A modern szabadidő megjelenésével azonban a játék a kultúra részévé vált. A technológiai fejlődéssel az ipari országokban a munkaidő lényegesen lecsökkent. Ezzel együtt a pihenés, felüdülés maga is a hasznos időtöltés kategóriájába került. A kikapcsolódás, a szórakozás és a szórakoztatás megjelenésével azonban új problémák is jelentkeztek. Áldás-e, vagy átok a megnövekedett szabadidő?
A szabadidő, munka és szórakozás újkori szétválása ugyanakkor kultúránk hasadtságáról is árulkodik. A munka és a szabadság szembeállítása azt sugallja, hogy az egyik csak kényszerű, fárasztó kötelesség, a másik pedig olyan „felelőtlenség”, amelynek nincsenek korlátai.
A keresztyén etika szerint a munkának nemcsak a fáradság és a verejték, hanem a teremtés örömében való részvétel is tartozéka. Másfelől pedig a keresztyén embernek szabadsága alkalmával sincs sem több sem kevesebb szabadsága, mint máskor. Munkája közben is Krisztus szabadságában él, és szabadsága alatt is Krisztus és felebarátja szolgája.
A keresztyén etika ebben a kérdésben sem akar viselkedés szabályokat felállítani. A keresztyén ember a munkát, a szabadidőt és a játékot egyaránt Isten kezéből veszi és hálaadással élhet vele. Az utazás, szórakozás területe az ahol szabadságuknak a megelégedésben is meg kell mutatkoznia, hogyha nem akarunk a reklámok és a divatdiktátorok boldogtalan áldozataivá válni.
SZÖVEGGYŰJTEMÉNY A NEGYEDIK PARANCSOLAT MAGYARÁZATÁHOZ:
Kálvin:
Ennek a parancsnak a célja az, hogy saját hajlamainknak és cselekedeteinknek meghalva Isten országáról elmélkedjünk és ezt az elmélkedést az Úr által rendelt módon gyakoroljuk.
A korai egyházatyák ezt a parancsolatot „előre árnyékot vető” parancsolatnak szokták nevezni, mivel annak a napnak különleges megtartását tartalmazza, amely Krisztus eljövetelével, a többi előképpel együtt eltöröltetett.
A parancsolat hármas értelme:
1. A hívőknek félre kell tenniük saját munkáikat és engedni, hogy Isten munkálkodjon bennük.
2. Meghatározott napon összejönni, hogy Isten munkái felől elmélkedjenek
3. A szolgának is legyen egy pihenőnapjuk.
A megszentelődésünkért van
A szombat olyan jel, amelyből Izrael megértheti, hogy Isten a megszentelője (Ez 20,12). Ha mi megszentelésünk saját akaratunk megöldököléséből áll, akkor ebből is kitűnik a külső jel és a belső valóság feltűnő hasonlósága. Teljes nyugalomban kell lennünk, hogy Isten munkálkodhassák bennünk.
Nem lehet kétséges, hogy Krisztus eljövetelével a parancsolat szertartási résez eltöröltetett.
Noha a szombat eltöröltetett, azért mégis alkalom ez ma is számunkra arra, hogy (1.) bizonyos meghatározott napon összejöjjünk az Ige hallgatására, a szent kenyér megtörésére és nyilvános könyörgésekre, azután (2.), hogy a szolgáknak és a munkásoknak legyen idejük a pihenésre.
Mi túllépünk a zsidóságon, mert nem úgy ünnepeljük a szombatot, mint valami szertartást, aprólékos aggályoskodással, mintha azt gondolnánk, hogy valami lelki titkot ábrázol ki. Inkább úgy élünk vele, mint egy orvossággal, amely az egyházban a jó rend fenntartásához szükséges.
Az örök szombatra emlékezünk
A régiek nem véletlenül állították a szombat helyébe azt a napot, melyet a mi Urink napjának nevezünk. Az igazi nyugalomnak az a célja és beteljesedése,a melyet a régi szombat jelképezett, az Úr feltámadásában már előttünk van. Ezért ugyanaz a nap, mely az előképnek is véget vetett, figyelmeztetést jelent a keresztyéneknek, hogy ne ragaszkodjanak egy szertartáshoz, mely csupán előképül szolgált.
(Kálvin: Tanítás a Keresztyén vallásra)
Hitvallásunk: 103. KÉRDÉS: Mit követel Isten a negyedik parancsolatban?
Először azt, hogy az igehirdetést és az iskolákat fenntartsák, és én különösen ünnepnapokon Isten gyülekezetébe szorgalmasan eljárjak, Isten Igéjét tanuljam, a szent sákramentumokkal éljek; az Urat a szentek közösségében segítségül hívjam,
és Krisztus szerint adakozzam. Továbbá, hogy gonosz cselekedeteimmel felhagyjak, engedvén, hogy az Úr végezze bennem Szentlelke által a maga munkáját, és így az örökkévaló ünnepet már e földi életben elkezdjem. (Heidelbergi Káté)
és Krisztus szerint adakozzam. Továbbá, hogy gonosz cselekedeteimmel felhagyjak, engedvén, hogy az Úr végezze bennem Szentlelke által a maga munkáját, és így az örökkévaló ünnepet már e földi életben elkezdjem. (Heidelbergi Káté)
Luther:
- Szenteld meg az ünnepnapot!
Mit jelent ez? - Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy igéjét és az igehirdetést meg ne vessük, hanem szentnek tartsuk, örömest hallgassuk és tanuljuk.
(Luther: Kis Káté)
Az ótestámentumi sabbát
Ünnepnapot mondunk a héber "sabbát" szócska nyomán. Ennek eredeti jelentése "feiern", vagyis: szüneteltetni a munkát. Ezért szoktuk ezt mondani: "Feierabend machen", vagy "Heiligen Abend geben". Isten a hetedik napot az Ótestámentumban elkülönítette, ünnepül rendelte, és megparancsolta, hogy azt minden más napnál szentebbnek tekintsék. Ez a parancsolat az ünneplés külső rendje szempontjából csak a zsidóknak adatott, mégpedig az, hogy ne végezzenek durva munkát, és pihenjenek, hogy ember és állat ismét felüdüljön, és a szakadatlan munkától el ne sorvadjon. Ámbár később túlságosan megszorították ezt, és durván visszaéltek vele, gyalázták és nem tűrték Krisztus olyan cselekedeteit sem, amelyeket ők is elvégeztek volna azon a napon, ahogyan az evangéliumban olvasható. Mintha bizony teljesítenénk a parancsolatot azzal, hogy semmiféle külső testi munkát nem végzünk; pedig nem is ez volt a parancsolat célja, hanem valójában az, hogy megszenteljük az ünnepnapot vagy a pihenés napját úgy, ahogyan azt hallani fogjuk.
A megszentelésen van a hangsúly
Ha tehát kérdezik, hogy mit jelent ez: "Szenteld meg az ünnepnapot!", akkor feleid ezt: "Az ünnepnap megszentelése azt jelenti, hogy azt szentnek tartom!" De hát mit jelent az, hogy "szentnek tartom"? Azt, hogy szentül beszélek, cselekszem és élek. Ezt a napot ugyanis nem önmagáért kell megszentelnünk, mert Isten amúgy is szentnek teremtette. Isten azonban azt akarja, hogy neked legyen az szent. Tőled lesz az tehát szent vagy szentségtelen, aszerint, hogy azon szent vagy szentségtelen dolgokat végzel-e. Hogyan történik mármost ez a megszentelés? Nem úgy, hogy a kuckóban ülünk, és nem végzünk semmi durva munkát, vagy koszorút teszünk fejünkre, és felöltjük legjobb ruhánkat, hanem - mint mondottam - úgy, hogy Isten igéjével foglalkozunk, és abban gyakoroljuk magunkat.
(Luther: Nagy Káté)
Kálvin:
L. Azt parancsolja-e, hogy hat napon dolgozzunk, a hetediken való nyugodalom végett?
Gy. Nem, hanem hat napot emberi munkára átengedvén, a hetediket kiválasztá, s nyugalomra jelölte ki.
L. Minden munkát megtilt e napon?
Gy. E parancsnak sajátságos értelme van, mert a nyugalom napjának megtartása a régi szertartások egy részét teszi, s Krisztus eljövetelével érvényét veszté.
L. Tehát azt mondod, hogy e törvény kizárólag a zsidókra vonatkozik s ezért csak ideigvaló volt?
Gy. Igen, de csak szertartási részét illetőleg.
L. Hogyan? Hát szertartási részén kívül valami egyéb tartalma is van?
Gy. Három okból adatott.
L. Mondd el őket!
Gy. A lelki nyugalom kiábrázolására; az egyházi rend fenntartására, és a szolgák megpihentetésére.
L. Mit értesz lelki nyugalmon?
Gy. Midőn saját munkánkat abbahagyjuk, hogy Isten munkáljon bennünk.
(Kálvin: A Genfi Egyház Kátéja)
A jegyzetet készítette és az idézeteket összeválogatta:
Mészáros Zoltán, református lelkész (Bonyhád, 2012. január 31.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése