A Tízparancsolat magyarázata (6. parancsolat)

A Tízparancsolat magyarázata (6. parancsolat)

Az élet Isten ajándéka

Olvasmány: Jób 10, 8-17.

„Ne ölj!” 2Móz 20, 13.

            Mivel ma van május első vasárnapja, azaz az édesanyák vasárnapja ezért az „Az élet Isten ajándéka” című témával fogunk foglalkozni.

            A Jób könyvéből olvasott szakasz pontosan leírja számunkra a magzat kialakulását az anyaméhben, de a pontos természeti ismeret birtokában is Istent tekinti az élet ajándékozójának. Ha pedig az élet Isten ajándéka, nem rendelkezhetünk vele szabadon, sőt Neki tartozunk arról elszámolni. Mindezt aláhúzza az ember istenképűségéről szóló tanítás. Ott áll a tilalom már a Tízparancsolatnál jóval előbb az őstörténetben, a Noéval kötött szövetségben: „Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja: mert Isten a maga képmására alkotta az embert” (1Móz 9, 5-6.).

            A Biblia mindenfajta élet és minden élő tiszteletére tanít. A hatodik parancsolat kétségkívül az emberölést tiltja. Nagyon általános a megfogalmazása: ne ölj, anélkül, hogy hozzátenné, kit vagy mit nem szabd megölni. Nyilvánvaló, hogy ez a parancsolat az emberi élet védelmére irányul. Ha az életet, mint Isten ajándékát vizsgáljuk, akkor egy kissé általánosabban induljunk el, úgy hogy az emberi életen kívül figyeljünk az állatok és növények, az egész teremtett világ életére is. A növények és az állatok is Isten teremtményei, ezek élete felől a rendelkezési jogot Isten az embernek adta ajándékba. Már a paradicsomban Isten hozzájárult ahhoz, hogy az ember a mező növényeiből és a föld gyümölcseiből egyék (1Móz 1, 29). Az állatok vonatkozásában azonban már csak az özönvíz után olvassuk, hogy Isten engedélyt adott az embernek, hogy húsukat egye (1Móz 9, 3). Isten gondot fordít mindenre, ami él. Állatok és növények Istentől kapják táplálékukat. A növények és állatok először Isten dicsőségére vannak és csak aztán az ember hasznára. És a Biblia arról is beszél, hogy az Isten eljövendő országában is megvan a növényeknek és az állatoknak a maguk helye (Ézs 11, 6. Jel 22, 2.). Mindez pedig annak bizonyítéka a számunkra, hogy tisztelnünk kell mindent, ami él. A mai modern világunk sokféle környezeti problémája bizony kemény csapásokkal figyelmeztet minket arra, hogy értelmesen bánjunk az állatokkal és a növényekkel. Isten nem hagyja büntetés nélkül, ha megzavarják a teremtésének egyensúlyát.

            Ha tisztelnünk kell mindent, ami él, akkor ez sokkal inkább érvényes az emberi életre. A növényekről azt halljuk, hogy Isten teremtményei, de egyedül az emberről, hogy Isten képére teremtetett (1Móz 1, 26). Az ember azért egyedülálló teremtmény a többi teremtmény között, mert ő képviseli Istent a földön. Isten benne akar lakni, és benne akarja erejét kisugározni a világba. Az ember e rendeltetésének betöltésére kapta az értelem és az akarat adományát. Az embert Isten különleges adományai emelik az állat fölé, és teszik lehetővé, hogy uralmat gyakoroljon Isten teremtményei fölött.

            Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja: mert Isten a maga képmására alkotta az embert” Azért tilos az embernek az állatok megölésével ellentétben embert ölnie, mert az emberölésben mindig Istent, magát öli meg az ember. Éppen így megátkoznunk sem szabad a másik embert, mert ebben az esetben is azt kell figyelembe venni, hogy az a másik ember Isten hasonlatosságára teremtetett (Jak 3, 9). Ha az élet Isten ajándéka, amit egy bizonyos célra kaptunk, ez körülhatárolódást is jelent. Az ember életének nem önmagában van célja, hanem Isten és a felebarát szolgálatára irányul. 

            Van a gyilkosságnak olyan formája is, ami sajnos teljesen elterjedt a mai társadalomban és a többség nem is tekinti gyilkosságnak. Ez pedig a művi abortusz, amikor az édesanya szíve alatt megfogant gyermek életét elveszik. Persze a szakértők azt mondják, hogy a magzat akkor még öntudatlan, még nincs kifejlődve. Ez azonban nem igaz. Egy megdöbbentő film is szól erről a témáról, amelynek a címe: „Néma sikoly”. Kiderül a filmből, hogy a magzat mennyire önálló lény. A film főszereplője egy 12 hetes magzat. Orrát, száját, végtagjait, nyugodt szívverését pontosan rögzíti az ultrahangos műszer letapogatása nyomán a képernyő. Ám amikor a gyilkos műszer behatol a méhszájba, az embrió mozgása felgyorsul, igyekszik a kés elől menekülni, szívverse kétszázra ugrik, s amikor a műszer eléri a piciny testét, szája kinyílik, mintha segítségért kiáltana. Ezért a film címe: „Néma sikoly”.

            Ismerjük-e azt a megdöbbentő statisztikát, hogy 1957 óta négymillió hangtalan sikoly tiltakozott az élet kioltása ellen Magyarországon? Ami nem sikerült töröknek, tatárnak, két világháború vágóhídjának, az sikerülni fog az anyák kényelemszeretetének, a gyermekáldás visszautasítása által. Ezért a nehéz gazdasági helyzet ellenére is vállalnunk kell a gyermekáldást.

            Miénk-e a saját életünk? Sajnos egy másik szomorú statisztikában is élenjárunk mi magyarok, az öngyilkosságok számát tekintve a világelsők között vagyunk. Miért van az, hogy fiatalok és idősek egyaránt gondolkodás nélkül dobják el maguktól Isten legdrágább földi ajándékát, az életet? Magyar népünk nagyfokú hitetlensége mutatkozik meg ebben is. Mert a hívő ember a legnagyobb bajban, csalódásban, betegségben is Istenre hagyatkozik. A hívő szív tudja, hogy Isten a legnagyobb mélységben sem hagy magunkra. És ha mi magunk reménytelennek is látunk egy helyzetet, Isten segíthet, mert Ő a mindenhatóság és örök szeretet. A Bibliából a legismertebb példa a Júdásé. Amikor rádöbben, hogy árulása révén kivégzik ártatlanul a Mestert, elmegy és felakasztja magát. Ahelyett, hogy a kereszt elé ment volna bocsánatért, önbíráskodást hajtott végre. Világosan ki kell mondanunk, hogy az öngyilkosság is gyilkosság.

Mi a gyilkosság gyökere. Hitvallásunk a Heidelbergi Káté tanítása szerint: „A gyilkosság megtiltása által arra is tanít Isten bennünket, hogy Ő a gyilkosságnak még a gyökerét, úgymint az irigységet, haragot, gyűlöletet, bosszúvágyat is gyűlöli, és mindezt már titokban való gyilkosságnak tekinti.” (106. kérdés). Isten parancsolata itt elhatol egészen az emberi szívig, mivel elítéli az irigységet, gyűlöletet, haragot és bosszúvágyat is, mint a gyilkosság gyökereit. Tehát amikor Isten a gyilkosságot tiltja, akkor már annak a gyökereit is elítéli, az irigységet, a gyűlöletet, a haragot, a bosszút, és mindezeket titkos gyilkosságnak tartja. Mert, ha ezekkel van eltelve a lelkünk, s azt kívánjuk, hogy a másik halljon meg, s csak azért nem merjük végigvinni a gyilkosságot, mert félünk a világ törvényétől, akkor már lélekben gyilkosok vagyunk, mert Isten előtt az számít, hogy mit érzünk a szívünk mélyén.

A Hegyi beszédben Jézus így tanít minket: „hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: ne ölj! Mert, aki öl, méltó, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindenki, aki haragszik az atyafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: ostoba! – méltó a törvényszéki eljárásra, aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.” Jézus itt azt hangsúlyozza, hogy a gyilkosság nem azzal kezdődik, hogy agyonütjük a másikat, hanem a gyűlölettel. Káin testvérgyilkossága sem a tettlegességgel, hanem az irigységgel kezdődött. Így olvassuk: „haragra gerjedt.” Gyűlölni kezdte Ábelt, majd a gyűlölet azt a gondolatot hozta elő benne, hogy ha a másik nem lenne, akkor neki jobb lenne. Jézus radikálisan, vagyis a gyökerénél ragadja meg a bűnt, nem csak következményeiben. Mint minden bűnnek, a gyűlöletnek és a gyilkosságnak is az a háttere, hogy az ember messze került Istentől. Szembefordult az ember Istennel, és így szembe kerül embertársaival is. Fölöslegessé vált számára Isten és így fölöslegessé lesz néha embertársa is. Ez a sátán műve, akiről azt mondja Jézus, hogy „emberölő volt kezdettől fogva.” (Jn 8, 44).

Jézus arról beszél, hogy nemcsak cselekedettel, de szóval és gyilkos indulattal is tudunk ölni. Jól időzített, jól elhelyezett, gonoszul megfogalmazott mondatokkal is szíven tudjuk szúrni egymást. Mérgezett szavakkal is lehetetlenné tudjuk tenni egymást egy-egy közösségen belül. Ezt persze mi nem tekintjük gyilkosságnak. Csakhogy Isten nem azt nézi, ami a szem előtt van, hanem azt, ami a szívben van.

Mi csak egyet tehetünk, hogy kérjük Istentől, hogy ő adjon nekünk új szívet, ő újítson meg minket, hogy a szívünk gyűlölet helyett szeretettel teljék meg. Segítsen el Isten minket arra a hálás felismerésre, hogy az életet, mint ajándékot az Ő kezéből fogadjuk el. Ámen

Ez a jegyzet Lovas András ás Dr. Szabó István lelkipásztorok igehirdetéseinek felhasználásával készült.