A Tízparancsolat magyarázata (4.) - (7. parancsolat)

A Tízparancsolat magyarázata (4.)

A 7. parancsolat

 „Ne paráználkodj! (2Móz 20,14)

1.     A Tízparancsolat rendeltetése

·        Az Izrael népével kötött szövetség okmánya

·        Isten erkölcsi világrendjének törvénye

·        A bűnbeesett ember lelki/szellemi életének tükre

(Milyennek lát engem Isten?)

2.     A paráznaság bibliai fogalma és a szövetség

A házasság, mint szövetség (=alapja a hűség)

A paráznaság, mint szövetségszegés (=szövetségi hűtlenség)

A paráznaság két változata:

 1. Hűtlenség házastársi szövetségben (Házasságtörés, idegen férfi vagy nő)

2. Hűtlenség Istennel való szövetségben (Bálványimádás, idegen istenek)

Mal 2,14.

3.     A 7. parancsolat a szexualitás területét és határait jelöli ki

·        Hol legális a sex? (Csak a házasság szövetségen belül!)

4.     A 7. parancsolat célja

·        A házasság védelme („Gyűlölöm az elválást”)

·        A test és a lélek védelme (1Kor 6,12-20)

5.     A poligámia, szabad szerelem és homoszexualitás, mint paráznaság

Róm 1,25-27. / 3Móz 18,22.

6.     A paráznaság, mint a szív tükre

Mt 15,19. (Szív = természet)

7.     A paráznaság jézusi pszichológiája: gondolat – viselkedés – cselekedet

Mt 5,27-28.

8.     Mit mutat a 7. parancsolat a szívünkről?

Jn 8,1-11. – Ott és akkor nem hangzik el az utolsó, fellebbezhetetlen ítélet

9.     Az igazi megoldás a megtérés/újjászületés

·        Kit szeretek jobban? Magamat, vagy Istent?

(Megtérés = értékrend csere)

Jegyzetek, idézetek és szöveggyűjtemény:

Lochman:

         Egyháztörténelmi lavina

A „Ne paráználkodj” parancsolatának különleges helye és értékrendje a Tízparancsolat második kőtábláján korunk uralkodó erkölcsiségében egyáltalán nem magától értetődő. Inkább irritáló. Két parancsolat közé van iktatva: az egyik „Ne ölj!”, a másik: „Ne lopj!” E kettőt az erkölcs és a jogérzet viszonylag ma is komolyan veszi. Elvi érvényüket még maguk a bűntető törvénykönyvek is teljesen elismerik. Ám a közbülső hetedik parancsolatról ez nem mondható el.

A legtöbb országban a polgári jog éppen a házassági, illetve a váló joggal kapcsolatban messzemenően liberalizálódott. Korunk uralkodó morálja szerint a házasságtörés szinte teljesen elvesztette a bűntethető jellegét, sőt szalonképes lovagias üggyé változott.

 A parancsolat interpretációja az ókortól fogva a hagyomány áramlatában egy kultúrtörténeti eszméket és képzeteket is magával görgető lavina, mely eszmék és képzetek a házasságra vonatkozó bibliai útmutatásokat is megterhelték.

Semmi kétség: az egyházi etikának a hetedik parancsolatról szóló bizonyságtételében sok elmaradása van. Sok kultúra- és teológiatörténeti „göngyöleget” és „lerakódást” kell eltakarítanunk, hogy visszataláljunk a bibliai gyökerekhez.

A házasság életközössége

Mint életközösség, a házasság idői értelemben is megvilágítandó: tartós, életfogytiglani közösség: A házasság – bibliai értelemben – nem ismer semmi ilyem nyitott lehetőséget. Ezért az ún. „próbaházasság” semmiképpen nem elfogadható, mert eleve számol a felbomlás mindig nyitott lehetőségével. Maga a szövetség analógiája eleve kizárja a feloldás „beépített engedélyezését”. „Exitus non patet.” – „A kijárás tilos”.

(Jan Milic Lochman: A Szabadság Útjelzői)

Ravasz László:

„Isten rácsot tett arra az ablakra, amelyik az életöröm kertjére néz, hogy ki ne ejtsük rajta a boldogságot. Ez a rács a hetedik parancsolat: Ne paráználkodjál.”

Mit véd?

Ez a parancsolat testvére a hatodiknak: ne ölj! Az Ószövetség görög fordításában előbb is jön, mert előbb kell védeni a születendő életet és aztán a már megszületettet. E parancsolatban Isten a házasságot védi.

Erre mintegy kényszerítve volt Isten a teremtés alapgondolatával: azzal, hogy a maga képére teremtette, és férfivá és nővé teremtette az embert. Ez azt jelenti, hogy az istenképp a férfi és nő egymáshoz való viszonyában is megvalósul.

Mindebből szorosan következik, hogy a házasság egy férfinak és egy nőnek szabad és önkéntes kapcsolata az egész földi életére. Tartama a kölcsönös szeretet és szolgálat azért, hogy keressék és építsék Isten országát. Ezt a kapcsolatot szerezte Isten, hogy belőle az életnek forrásai fakadjanak fel.

Mi a paráznaság?

A paráznaság ettől az isteni rendtől való elhajlás. Ez az elhajlás lehet hajszálnyi, de lehet rettenetesen durva és égbe kiáltó. A fokozat az elhajlás tényén nem változtat.

Miért bűn?

Azért, mert Isten akarata ellen lázad, azért, mert ellen szegül az ő teremtési rendjének, ezzel tudva vagy tudatlanul az ellenséghez áll. Ezért pusztítja a paráznaság az emberben az isten képet: a szabadságot, mert rabjává teszi és elvonja Krisztustól. A paráznaság másik megdöbbentő jele és következménye, hogy még több bűnt termel.

A büntetés

A paráznaság büntetése az Ószövetségben a halál. Igaz, hogy az Ószövetség csak a legdurvább formáit említi: szodomitaság, homosexualitás, vérfertőzés, élő házasság megtörése. De az Újszövetség ismeri, és bünteti a gonosz kívánságot is.

Ki segít?

Magunkon nehéz, mert ha tudtunk volna, eddig is megtettük volna. E azért vannak emberi segítségek is, pl. a hitvestársunk. A házasság nem elért állapot, hanem cél, ami felé törekedni kell, feladat, amit meg kell valósítani, s ebben szövetségesünk a házastársunk. De a leghatalmasabb szövetséges: Krisztus

(Ravasz László: A tízparancsolat magyarázata)

Szücs Ferenc:

A bibliai tanítás a nemiségről és a házasságról

Az első híradás (1Móz 1,27) az ember istenképűségével kapcsolatban hangzik, amelynek kézenfekvő magyarázat szerint az ember Isten számára való teremtettségét, csak a másik emberrel való kapcsolatban tudja tükrözni és megélni.

 Ez a közösség fejeződik ki a másik elbeszélésből is: „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Móz 2,28). Az embernek embersége megéléséhez segítőtársra van szüksége, mégpedig hozzá hasonló, neki megfelelő és őt kiegészítő társra.

Jézus hivatkozik a teremtés ősi rendjére és a házasságnak Isten gondolata szerint megvalósuló struktúrájára (Mk 10,6-9).

A házasság már az Ószövetségben is a szövetségi rend szimbóluma (Jer 2,2-3 / Hós 2,6-25). A teremtésbeli kapcsolat megromlásáról is olvasunk az őstörténetekben.  A bűn velejárójaként megjelenik a szégyen, amely egymás előtti kiszolgáltatottságukat árulja el. A házasságtörést a törvény szigorúan, halállal bűntette, de mint az a Jézus korabeli gyakorlatból kitűnt, már csupán az asszonyon kérte számon. A paráznaság megítélésében az asszony jogi helyzete volt mérvadó (Jn 8.). A hegyi beszéd felfogásait is szembetűnő különbséget árul el. Paráznaságon nem egy megtörtént eseményt ért, hanem lelkületet és irányultságot, amelyben a legkiesebb kimozdulás is jelzi a szív tisztátalanságát (Mt 5,27-28).

A reformáció radikálisan fordult szembe a középkori egyház szemléletével az által hogy nem az ember testi természetét tekintette rossznak, hanem az akaratot. Az eredendő bűn nem a bűnös nemi vágyban gyökerezik, hanem létünknek Istentől való elszakadásában. A reformátorok  házasság és a nemiség megítélésében több ponton árnyalatbeli eltérésekkel fogalmaztak. Luther pl. kitartott amellett, hogy a házasság s tisztátalanság elleni gyógyszer, a betegek kórháza (Spital der Siechen). Azt vallotta, hogy a feleségnek kötelessége alárendelni magát a férfi nemi vágyainak. Kálvin a szövetségi gondolatból eredően erőteljesebben hangsúlyozza a kölcsönösség elvét. De ő is hivatkozik arra, hogy a házassági egyesülés „szükséges gyógyszer” a kicsapong élet ellen, de ezzel együtt a férfi önfegyelmét is hangsúlyozza. (Dr. Szücs Ferenc: Teológia Etika)

Douma:

·        Vagyon elleni bűncselekmény?

„Ne kövess el házasságtörést!” A héber szó, amit a „házasságtörésre” illetve paráznaságra” használnak, azt a tényt rögzíti, hogy egy házas vagy nem házas férfi szexuális kapcsolatra lép egy férjes asszonnyal. „megtöri” felebarátjának a házasságát. Egy asszonyt vesz birtokába, aki egy másikhoz tartozik. Ugyanez érvényes akkor is, ha ez az asszony hivatalosan még nem kötött házasságot, de el van jegyezve. Olyan ez mintha, a házasságtörés Izraelben valójában tulajdon elleni bűncselekmény lenne. Az asszony a felebarát tulajdona, ezért egyetlen más férfinak sem szabd hozzányúlnia.

A hetedik parancsolat azonban nyilvánvalóan több mint a nyolcadiknak egy variációja! A hetedik parancsolat mélyebbre hatol, mert az, aki felebarátja asszonyát meggyalázza, becsületében támadja meg felebarátját.

A hetedik parancsolat sajátossága még érthetőbb lesz a számunkra, ha figyelembe vesszük, amit az Ószövetség Istennek a népe iránti viszonyáról mond. Ezt  a viszonyt a házassághoz hasonlítja. Az Úr féltékeny Isten, aki érvényre jutatja jogát más istenekkel szemben, ha azok kinyújtják kezüket Izrael felé. Az Úr azt sem tűri el, ha maga Izrael kezd ki azokkal az istenekkel, mert ezzel házasságtörést követ el, mint az az asszony, aki hűtlen a saját férjéhez.

A házasságtörés több mint vagyon elleni bűncselekmény! Akinek házasember létére szexuális közössége van másnak a feleségével, az nemcsak a másikat károsítja meg (mint tulajdonost), hanem összetöri saját házasságát is. Senki sem válhat hűtlenné ifjúsága törvényes asszonya iránt, mert akkor hűtlenné válik egy olyan szövetséghez, melynek az Út a tanúja. (Mal 2,14).

·        Tág terület

Akkor is túl szorosra vonjuk meg a határokat, ha a hetedik parancsolat tárgyalásánál kizárólag a házasságtörés tettére korlátozzuk magunkat. A Hegyi Beszédben azt tanítja Jézus – aki azért jött, hogy a törvények megadja a teljes jelentését – hogy házasságtörésnek számít már az is, ha valaki úgy tekint egy asszonyra, hogy tulajdonába vegye (Mt 5,17.28).

·        Férfi és nő

A házasság Isten rendelése. Amikor Isten az embert teremtette, férfivá és nővé teremtette (1Móz 1,27). Mihelyt az ember létrejött, úgy létezett, mint férfi és nő. Tehát „kezdettől” megvolt a nemi különbség az emberek között! Nincs igaza Platónnak (androgin =férfinő volt az eredeti állapot), sem a modern feministáknak. Nemcsak nevelés kérdése! A férfi és nő közötti különbség Isten által akart különbség, nem pedig egyfajta büntetés, bukás, vagy nyomorúság következménye. Amikor Isten a hatodik napon az embert férfivá és asszonnyá teremtette, erre a napra visszanézve is úgy ítélt, hogy minden, amit alkotott, igen jó (1Móz 1,31).

·        A házasság célja

Isten a férfit és a nőt közös feladattal teremtette: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet” (1Móz 1,28). Hogy termékenyek legyenek és megsokasodjanak, azért az ember nemi szerveket kapott, olyan testi fölépítést, hogy a férfi és nő „egy testé” lehet (1Móz 2,24). A házasság útján – amely ennek a férfinak és nőnek mindig új egysége – valósul meg az 1Móz 1-ben kapott feladat.

A házasság két latin lenevezésével tudjuk összefoglalni ennek a teremtési rendnek a célját: matrimonium és coniugium.

A „matrimonium” kifejezésben a hangsúly az anyaságra esik. „Mater” az anya. Ádám a feleségét Évának nevezte, mivel „anyja lett minden élőnek” (1Móz 3,20).

A „coniugium” elnevezésben a hangsúly inkább a közös életfeladatra esik,a melyet két ember magára vállalt.

Mindkét elem bele van foglalva az 1Móz 2,24-be: A férfi elhagyja apját és anyját, hogy ragaszkodjék feleségéhez, és hogy vele egy testé legyen. A feleséghez „ragaszkodás” utal a szeretetkapcsolatra vagy baráti kapcsolatra és nem csupán a nemi közösségre.

 Ha ezt a testet és lelket átfogó közösséget komolyan vesszük, akkor a poligámia lehetősége kizárt.

·        Felelős családalapítás

A gyermek születése a házasság egyik célja. A gyermektelen házasság mégsem sikertelen házasság, mert az egy testé válás nemcsak akkor sikeres, ha gyermekek születnek. A férfi és a nő a házassági kapcsolatban teljes egységet alkotnak – másként, mint bármilyen jó baráti viszonyban – ez nagyon boldog coniugium, gyermek nélkül is.

De a gyermek születését semmiképpen nem szabad elválasztani a házasság céljától. A tudatos gyermektelenség ellentétben áll Istennek a házassággal kapcsolatos szándékával. Aki megesküszik, kell, hogy akarjon gyereket is. A házasság szándéka szerint matrimonium is.

A gyermekek nem maguktól jönnek, mert a szexuális élet is meggondolás dolga. Másképpen van, mint az állatoknál, akikre vonatkozóan Isten áldást és parancsot adott (1Móz 1,22). Az emberhez odafordult a szaporodás ás sokasodásról szóló üzenetével. A fogantatásnak nem kell feltétlenül meglepetésszerűen bekövetkezni. Nemcsak az a megbízatásunk, hogy gyermekeket világra hozzunk, hanem az is, hogy fölneveljük őket. Ezt a tágabb keretet mindig számításba szabad vennünk a következő gyermek elfogadása előtt.

·        Mesterséges megtermékenyítés

A gyermek születést lehetővé tevő  mesterséges beavatkozásokat , pl császármetszés, mindenki elfogadja. De szabad-e beavatkozni magába a megtermékenyítés folyamatába? A hivatalos római katolikus álláspont elutasítja ezeket, hasonló okból, mint amivel a fogamzásgátlókat is elutasítják. A protestáns etika ellenben megengedi az orvosi technika segítségének igénybe vételét. Azonban alapvető és elvi különbség van a házastárs spermájával, vagy pedig egy donoréval történő mesterséges megtermékenyítés között. Amikor egy donor spermáját használják, a megtermékenyítés a saját házasság keretén kívülre esik, ilyenkor egy harmadik lép közbe, az ilyesmi pedig elítélendő, mivel a házasság egy férfi és egy nő közötti kizárólagos lelki és testi viszony.

·        A paráznaság miatt

Pál azt írja, hogy „a paráznaság miatt azonban legyen mindenkinek saját felesége, és minden asszonynak saját férje” (1Kor 7,2). Pál józanul beszél a nemi életről. A szexuális erők szívósak, úgyhogy akiben nincs meg az önmegtartóztatás adománya, annak tudnia kell, mit tesz, ha nem lép házasságra. Ebben az esetben előmozdítja a kisiklásokat, mint pl. Korintus gyülekezetében, ahol a férfiak prostituáltakhoz jártak. Hogy az efféle eljárásoknak elejét vegye, ezért mondja Pál, hogy minden férfinak legyen saját felesége. A házasság tehát arra is jó, hogy elejét vegye a paráznaságnak. Általában véve a házasságnak van olyan feladata is, hogy az emberek nemi lazaságát megzabolázza.

(Dr. J. Douma: „A Tízparancsolat”)

·        Heidelbergi Káté:

108. KÉRDÉS: Mit követel a hetedik parancsolatban?

Mivel Isten minden förtelmet megátkozott, azért azt nekünk is szívből gyűlölnünk kell, s mind a szent házasságban, mind azon kívül tiszta és fegyelmezett életet kell élnünk.

109. KÉRDÉS: Csak a házasságtörést és a más efféle förtelmet tiltja-e Isten e parancsolatban?

Mivelhogy testünk és lelkünk a Szentlélek temploma, Isten azt akarja,
hogy mindkettőt tisztán és szentül őrizzük meg. Ezért megtilt Isten minden tisztátalan cselekedetet, viselkedést, beszédet, gondolatot, vágyat, és mindazt,
ami erre ingerelhetne.

·        Kálvin:

Ne paráználkodjál!

L. Mit értesz ez alatt?

Gy. Minden paráznaság kárhozatos Isten előtt, s így ha Isten haragját nem akarjuk magunkra vonni, tartózkodnunk kell attól.

L. Mást nem kíván e parancsolat?

Gy. A törvényadó természetére mindig figyelemmel kell lennünk. Róla pedig már mondottunk, hogy nem a külső cselekményeket, hanem a szív érzéseit tartja számon.

L. Mit foglal hát magában a parancsolat?

Gy. Mivel testünk és lelkünk a Szentlélek temploma, mindkettőnek tisztaságát meg kell őriznünk, s ezért nemcsak a külső vétkezéstől kell szűziesen tartózkodnunk, hanem szívünkben, szavainkban, testtartásunkban s mozdulatainkban is kerülnünk kell a bűnt. Végre testünk legyen ment minden féktelenségtől, lelkünk minden szenvedélytől, úgyhogy semmi részünket se mocskolja be a szemérmetlenség szennye.

(Kálvin: A Genfi Egyház Kátéja)

·        Luther:

Ne paráználkodjál! Mit jelent ez? 

Felelet: Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy tisztán és szemérmesen beszéljünk és cselekedjünk, és hogy hitves társát mindenki szeresse és megbecsülje.

(Luther: Kis Káté)

A hitvestárs a legdrágább kincs

Ezek a parancsolatok már most önmagukban könnyen érthetők az előzőből, mert valamennyi azt célozza, hogy óvakodjunk attól, hogy felebarátunkat bármi módon megkárosítsuk. Szép rendbe is vannak szedve. Először felebarátunk személyéről van szó, azután következik a hozzá legközelebb álló személy vagy saját életéhez legközelebb álló kincse: hitvestársa, aki vele egy test és vér. Felebarátunkat tehát semmi más java révén nem lehet jobban megkárosítani. Éppen ezért jelenti ki világosan ez a parancsolat, hogy feleségével kapcsolatban meg ne gyalázzuk őt.

A szív és élet tisztasága

Mivel azonban nálunk mindenféle erkölcstelenség és szemérmetlenség szégyenletes keveréke és szennye megtalálható, ez a parancsolat is érvényes mindennemű paráznaság ellen, akárhogyan nevezik azt. Nem is csupán a külső cselekedetet tiltja, hanem mindennemű okát, ösztönzését és eszközét is; vagyis azt követeli, hogy tiszta legyen szívünk, szánk és egész testünk, ne adjunk se helyet, se segítséget vagy tanácsot szemérmetlenségre.

Isten védelme és áldása

Mivel azonban ez a parancsolat éppen a házasság rendjére vonatkozik és alkalmat ad arra, hogy beszéljünk róla, értsd meg és jegyezd meg jól: először azt, hogy Isten mennyire kitünteti és magasztalja ezt a rendet azzal, hogy megerősíti és megvédi parancsolatával. Megerősítette fentebb a negyedik parancsolatban: "Tiszteld atyádat és anyádat!" Itt pedig - mint mondtam - védi és oltalmazza. Azt akarja tehát, hogy mi is isteni és üdvösséges rend ként tiszteljük, tartsuk meg és használjuk, mert először is azt minden más rend előtt szerezte, és ezért szemmel látható különbséggel teremtette a férfit és az asszonyt, nem fajtalankodásra, hanem azért, hogy ragaszkodjanak egymáshoz, szaporodjanak, gyermekeket szüljenek, tápláljanak és neveljenek Isten dicsőségére.

A legmagasabb rangú életrend

Ezért tanítottam mindenkor azt, hogy ne vessék meg és ne szégyelljék ezt a rendet, ahogyan az elvakult világ és álnok papjaink teszik, hanem nézzük Isten igéje felől, amely ékesíti és megszenteli azt, úgyhogy más rendekkel nemcsak nem egyenlő rangú, hanem megelőzi és felülmúlja valamennyit: császárságot, fejedelemséget, püspökséget, vagy bármi mást.

Szükséges életrend

Másodszor: tudnod kell azt is, hogy ez nemcsak tisztességes, hanem szükséges rend is, és Isten komolyan megparancsolta, hogy ebben éljen megkülönböztetés nélkül minden rendű férfi és nő, aki erre teremtetett, mégis bizonyos - ámbár kevés kivétellel: akiket Isten kivételezett azzal, hogy nem alkalmasak házaséletre, vagy akiket nagy, természetfeletti adományokkal tett szabaddá arra, hogy meg tudják őrizni tisztaságukat e renden kívül. Ha ugyanis természetünk úgy érvényesül, ahogyan azt Isten belénk oltotta, lehetetlen megőrizni tisztaságunkat házasélet nélkül. Mert a test és vér test és vér marad, és a természetes hajlam és ösztön elháríthatatlanul és feltarthatatlanul érvényesül, ahogyan azt mindenki látja és érzi. Éppen ezért, hogy a paráználkodást bizonyos mértékig könnyebben el lehessen kerülni, elrendelte Isten a házaséletet, hogy mindenki megkapja kimért részét, és megelégedjék azzal; ámbár ahhoz Isten kegyelmére is szükségünk van, hogy szívünk is tiszta legyen.

A házasság tilalma istenellenes

Ebből látod, hogy mennyire Isten rendje és parancsolata ellen van a mi pápás seregünk, valamennyi pap, szerzetes és apáca, mert megvetik és eltiltják a házasságot, és örök szüzességet mernek vállalni és fogadni, ráadásul hazug szóval és látszattal áltatják az egyszerű híveket. Hiszen senkinek sincs olyan kevés kedve és hajlama a szüzességre, mint éppen azoknak, akik nagyobb szentségért kerülik a házaséletet, de vagy nyilvánosan és szemérmetlenül élnek paráznaságban, vagy titokban még gonoszabbat művelnek; úgyhogy az ember ki sem meri mondani, mert sajnos nagyon sokat is tapasztalt.

A házasság becsületének helyreállítása

Ezt azért mondom, hogy meggyőzzük az ifjúságot, kedvet kapjon a házaséletre, és tudja, hogy üdvösséges rend ez, és tetszik Istennek. Ezért e tekintetben kötelesek is a szülők és a felsőbbség vigyázni arra, hogy az ifjúságot rendre és tisztességre neveljék, ha pedig felnőttek, Isten segítségével és becsülettel megházasítsák. Isten aztán ráadná áldását és kegyelmét, mi pedig örvendeznénk és gyönyörködnénk benne.

A hitvestárs szeretete és megbecsülése

Mindebből emeljük ki még befejezésül azt is, hogy ez a parancsolat nemcsak azt követeli, hogy tisztán cselekedjék, beszéljen, gondolkodjék és éljen mindenki a maga rendjében, vagyis többnyire a házasság rendjében, hanem szeresse és becsülje is hitvestársát, akit Isten adott. Mert a házasélet tisztaságát csak úgy lehet megőrizni, ha férj és feleség mindenekelőtt szeretetben és egyetértésben él egymással, ha őszintén és teljes hűséggel szeretik egymást. Ez ugyanis a legfontosabb dolgok egyike: megszeretteti és megkedvelteti a tisztaságot. Ahol ez a szeretet érvényesül, ott ebből minden parancs nélkül magától következik a tisztaság is. Ezért inti Szent Pál is a házastársakat, hogy egymást szeressék és becsüljék.

(Luther: Nagy Káté)

A jegyzetet készítette és az idézeteket összeválogatta:

Mészáros Zoltán, református lelkész (Bonyhád, 2012. február 21.)