A tízparancsolat magyarázata (7. parancsolat)

A tízparancsolat magyarázata (7. parancsolat)

Házasság és család

Olvasmány: 1Kor 7, 1-16.

„Akkor azt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá… Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” 1 Mózes 1, 26-27.

            Szeretném folytatni az előző vasárnapon elkezdett gondolatot. Az 1. Korinthusi levelet kezdtük el olvasni bibliaolvasó kalauzunk szerint. Az előző vasárnap azt vizsgáltuk, hogy milyen volt az a történelmi, politikai és társadalmi helyzet, amelyben a korinthusi keresztyén gyülekezetnek kellett szembenéznie. Megállapítottuk, hogy sok tekintetben hasonló volt az akkori helyzet, mint amivel mi ma szembe kell nézzünk. Bevezetésképpen most néhány gondolatot szeretnék megismételni az akkor már elhangzottakból.

 Ma egy, egyre gyorsabb mértékben széteső világban élünk. A fennálló világrend alapjai rendültek meg, mindaz, ami eddig biztosnak és biztonságosnak tűnt, most bizonytalanná vált. A romlás már jóval korábban elkezdődött, de csak most kezd igazán tudatosodni az emberekben a gazdasági válság következtében, hogy baj van, hogy rossz felé haladunk. A pénzt istenítő világ bálványszobra leomlásának vagyunk tanúi. Az a világ, amely eddig a pénz korlátlan uralmára és a fogyasztás mindenek fölött állóságára épült, az egyre biztosabb összeomlás felé halad. A „felnőtté” vált magát nagykorúnak tekintő ember, eldobta magától a régi Istent, s ezzel együtt mindazt, ami az európai kultúrában a hagyományos keresztyén értékeken alapult. Eközben azonban az ember egy új Istent alkotott magának, a pénz hamis istenét. Ennek a hamis isten kultuszának áldozott oda a modern ember mindent: idejét, egészségét, családját, végül saját lelkét is. A régi Istennel együtt a régi értékek is elvesztek, mint a család, a haza, a közösség fontossága, a szolidaritás, a felebaráti szeretet, a hivatástudat, a szeretet gyakorlása, az élet tisztelete. A pénz kultuszának áldozó, önmagát imádó és istenné tevő ember értékrendje fokozatosan eltorzult. Ma a bekövetkezett gazdasági válság, egy sokkal nagyobb válságra is rámutat, arra a szörnyű erkölcsi válságra, amelyben már jó ideje benne vagyunk, csak eddig valahogy nem akartunk tudomást venni róla.

Az előző alkalommal már megállapítottuk Pál korinthusiaknak szóló üzenete alapján, hogy a kihívásokra adott egyetlen lehetséges válasz a keresztről való beszéd „bolondsága”. „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, az Isten ereje és az Isten bölcsessége.” (1Kor 1, 23-24.). A keresztyén embernek és keresztyén közösségnek, gyülekezetnek, ahogy egykor korinthusban, úgy ma is fontos feladata, pl. keresztyén értékek szerint élni.

Szeretném, ha a maival együtt egy olyan sorozatot kezdenénk el, amelyben azt vizsgálnánk meg, milyen keresztyén értékeink vannak? Melyek azok a keresztyén értékek, amelyeket az első keresztyének a vértanúság vállalásával is megőriztek és képviseltek az első századokban? Melyek voltak azok a keresztyén értékek, amelyek a széteső ókori világot képesek voltak gyökeresen átformálni, olyannyira hogy a véresen üldözött kicsiny keresztyén egyház végül államvallássá lett a Római Birodalomban, s a széteső világnak új alapot, szilárd értékrendet adott. Keresztyén értékeink közül nézzük meg ma azt, amelyik keresztyén értékrend egyik alappillérének tekinthető: a házasság és a család.

1. A házasság és a család, mint a keresztyén értékrend egyik alappillére.

            A keresztyén értékrenden alapuló társadalom egyik alappillére a házasság és a család.  Erre épülnek rá a nagyobb közösségek, mint a gyülekezet, az egyház, a nép és nemzet, és az emberiség nagy családja.

Az Isten létét tagadó mai világrend a keresztyén értékrend szétzúzását azzal kezdte, hogy az emberiség nagy közösségében az egybetartozást rombolta le. A keresztyén értékrend szerint ugyanis az Isten által teremtett első emberpár Ádám és Éva leszármazottja minden ember, ezért értelmetlen mindenféle fajgyűlölet és rasszizmus, mert a biblia tanítása szerint mindnyájan egy vérből származunk egy teremtő Isten akaratából teremtetve. A darwini evolúció-elmélet az ember származását az állatvilághoz vezette vissza, s ma már látjuk ennek szörnyű következményeit az erkölcs nélküli, állati ösztönök szintjére süllyedők tetteiben.

Ma már a házasságnak és a családnak, mint utolsó keresztyén értéknek a megszűnéséhez jutottunk el. A család, mint érték még egy ideig szilárdnak látszott és még egy ideig egybetartotta a társadalmakat. Több nyugati országban már teljesen elfogadottá és törvényileg is „szentesítetté” vált az egyneműek házassága, s Magyarországon is folyamatban van ennek törvényesítése. Ma már Magyarországon is az a „normális”, hogy élettársi viszonyban élnek együtt férfiak és nők. Az a „normális”, ha időnként kedvük szerint cserélgetik partnereiket. Az a „normális”, hogy az anyák egyedül nevelik gyermekeiket. Az a „normális”, hogy a gyermek nem tudja, hogy ki az apja, csak azt, hogy a testvérének biztos, hogy más, mint neki. Ma már az a „normális”, hogy a szülő azt mondja a gyerekének, ha majd felnőttél döntsd el te magad, hogy mi akarsz lenni fiú vagy lány.

Valami ilyen zűrzavaros és fejetetejére állt világ volt az az 1. századbeli erkölcsi válságba jutott és széteső félben levő ókori világ, amelyről itt a korinthusi ill. a többi páli levélben olvasunk. Milyen döbbenetesen mai képe az, amit a római levélben olvasunk: „Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a teremtő helyett. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanígy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban, férfiak, férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. És mivel Istent nem méltatták arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszindulattal, besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, szeretetlenek, és irgalmatlanok”. (Rm 1, 25-31.). Íme: a mai magyar valóság 2000 évvel ezelőtti hiteles leírása. Magunkra ismerünk-e?

Mit tehettünk mi keresztyének? Emberi mérték szerint való kicsinységünk és erőtlenségünk ellenére is nagyon sokat! Azt, amit az első keresztyének tettek 2000 évvel ezelőtt: hitelesen tették oda a keresztyén értékeket a világ elé.

Amikor mindenki csak ideig-óráig szóló élettársi kapcsolatokban él, a keresztyén ember vállalja az egy életre szóló házastársi hűséget. Ez az, ami igazán érték, és bizonyságtétel lehet egy ilyen zűrzavaros és értékeit veszített világban. A keresztyén házaspároknak igenis bizonyságot kell tenniük arról, hogy a házasság egy életre szóló döntés. A házasság az a hely, ahol a férfi és a nő közötti testi-lelki kapcsolatnak Isten által rendelt helye van. A házasság nélküli nemi élet olyan, mint a folyó meder nélkül. „A paráznaság miatt mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje… Jobb házasságban élni, mint égni”- olvassuk a mai igerészben. (1Kor 7, 2-9.). Jézus Urunk, erre tanított minket: „Az embereket kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért hagyja el az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, azt ember el ne válassza.” (Mk 10, 6-9.).

Az Isten által adott teremtési rend szerint tehát a házasság egy életre szóló döntés, ezért a hívő ember nem elégedhet meg az együttéléssel, de még a polgári házasságkötéssel sem, hanem Isten áldását és megsegítő kegyelmét is kérje a templomban a házasságára, és magát esküvel is elkötelezve az egész életre szóló szövetség megtartására, s ez egyben bizonyságtétel is a világ számára. Íme a keresztyén értékrendünk egyik alappillére, amire ráépülhet a mi életünk, s ami erőt ad és szilárd talajt a mindennapok küzdelmében, s ami kivezető utat adhat a mi zűrzavaros és értékeit vesztett világunkban sok kereső ember számára. Ámen.

Ez a jegyzet Lovas András ás Dr. Szabó István lelkipásztorok igehirdetéseinek felhasználásával készült.